Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
141 Egy fogorvosnak az általános elméleti és gyakorlati tudásán felül még tisztában kell lenni a tej fogak anatómiájával, annak az időszaknak a fontosságával, amikor az általános betegségek befolyásolhatják úgy a tej-, mint az állandó fog fejlődését. Ebből a szempontból igen fontos ismerni az anya, csecsemő és gyermek táplálkozásának fontosságát s tudni, mit tehetünk a caries prophylaxis szempontjából. Az az ismert megállapítás, hogy a gyermek nem miniatűr felnőtt, érvényes fogászati vonatkozásban is. Tehát a tejfog s következményes megbetegedéseinek lefolyását jól kell ismerni, továbbá a gyógymódok általános irányelveit. Nagyon elősegíti különösen az iskolás kor fogászati beavatkozásának céltudatosságát általános fogszabályozási ismereteink. A tejfogakat lehetőleg a fogváltásig iparkodjunk megtartani. Ez leginkább áll a második tejőrlőkre; hogy a kellő helyen törjön elő az állandó első nagy őrlő s érje el az occlusiós síkot, miután ezek a fogak az állandó rendes fogazat kifejlődésének pillérei. Más tejfogak korai extrakciói vagy éppen perzisztálasai létrehozhatnak osztályon belüli rendellenességeket, amelyek közt is a legfontosabbak a palatoocclusiók a felső fogsorban, mert ezek spontán nem gyógyulhatnak. Természetesen, ha egy orvos fogazati rendellenességet vesz észre, akár tejfogsorban, akár vegyes vagy állandó fogazatban, azt minden esetben gyógyítani kell. Ha mégis kényszerülni vagyunk extrahálni tejfogat, készítsünk tejmorálisok helyére rágófelszínes helyfenntartó készüléket, lehetőleg kétpilléreset, tejfrontfog pótlására pedig oly tömör hézagfogat, amelynek a gingivalis harmada hiányzik. A tulajdonképpeni gyermekkezeléssel itt nem akarok foglalkozni, csak általános szempontokat hozok fel, amelyekre figyelemmel kell lenni. Első alkalommal, ha csak a gyermek állapota nem követeli, ne kezdjünk, vagy végezzünk oly kezelést, amely elriaszthatja a gyermeket. Azután, ha a gyermek bizalmát megnyertük, annyit elértünk, hogy kisebb-nagyobb fájdalmat már hősiesen el is tűr a gyermek. Ha első alkalommal be kell avatkozni, például pulpitisnél; óvatosan lokalizáljuk azt s lássuk el devitalizáló szerrel. Periodontitisnél jól rögzítsük a fogat s éles, vékony fissura fúróval tárjuk föl a pulpakamrát. Extrakciót lehetőleg a konserváló kezelés befejezésével végezzünk; öt éven aluli gyermekeknél hódításban, ennél idősebbeknél az esetleges lágyrésztünetek megszüntetésével helyi érzéstelenítésben. A főcél a kezelés kivitelénél — nem győzöm eléggé hangsúlyozni — a fájdalomokozás lehető elkerülése. Végezetül kísérő lehetőleg ne a szülő legyen.