Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

67

2. Ferenczi Zoltán, egyik legkiválóbb Petőfi-kutatónk, ezt írja

nekem 1923, 26/IV. kelettel: . az érdekes, tudományos és teljes

körültekintéssel írt mű nekem igen kedves örömöt Okozott.“

3. Császár Elemér, mai legjelesebb irodalomtörténészünk, 1923 április 28-i kelettel: „Melegen gratulálok hozzá, mert kitünően van írva, széleskörű, általános műveltségről és a költői szépségek megérzéséről tanúskodik és ami a legfontosabb, egy alapjában véve száraz és szakszerű dolgot érdekessé és élvezetessé tud tenni.“

Barátosi Lénárth Lajos az aranykorona felemlítésével most egy eddig tökéletesen ismeretlen és igen bizonyító erejű újabb adattal egészíti ki a Petőfi-koponya kérdését, am,i hazafias és szaktudományi kötelességünkké teszi, hogy első felmerülése alkalmával tárgyilagosan és bőven foglalkozzunk vele, illetőleg megvizsgáljuk hitelességét.

Az Est 1939. évi április 26-iki számában élénk feltűnést és általános érdeklődést keltő cikk jelent meg ezen a címen: „Egy magyar ázsiaikutató azt állítja, hogy a Bajkál-tó mellett megtalálta Petőfi sírját.“3

Ez a magyar tudós, a jelenleg Kerekegyházán élő Barátosi Lénárth Lajos,, aki Körösi Csorna Sándor példáján felbuzdulva, 7-ik gimnazista korában egy svájci német tudós társaságában régészeti kutatásokra Ázsiába ment és ott bukkant rá közlései szerint 1909 június 30-ikán a Bajkál-tó északi részén, a ISzelengir-Szilgir folyó partján Kerezs falu temetőjében Petőfi sírjára, aki ott a sírfelirat szerint 1857. május hó 18-án halt meg.

A fiatal diák azóta komoly régésztudóssá lett, ha nincs is doktori oklevele, még kevésbbé egyetemi tanszéke. Petőfi-rajongását ma is ifjonti tűzzel őrzi és ápolja kebelében: „Petőfi nem tűnt el! Petőfi megvan! Csak utána kell járni!“4 „Petőfi adatainak igazságáért, ha kell, még az életemet is feláldozom.“5

Kerestem az érintkezést vele és egyenes magyar-székely jelleménél fogva, mindjárt meg is találtam azt. Kértem Petőfi-adatait és ö azonnal a tudósra jellemző becsületességgel rendelkezésemre bocsájtotta azokat. Ezek főképpen Petőfi aranyfoga körül forognak, mint kétségtelen ismcrtetőjellel. E dolgozatom célja, hogy mint szakember, ezekkel az adatokkal behatóan foglalkozzam, értéküket megvizsgáljam és ezzel kölcsönösen hozzájáruljunk a Petőfi-koponya felismerési lehetőségéhez egy esetleges kihantolás esetén.

3 Ennek a hírnek valamelyes előfutárja található a Pesti Napló 1936 szopt. 22. száménak napihirjei között: „"Üjabb legenda Petőfi szibériai haláláról.”

4 Levél, 1939. július 8.

5 Levél, 1939. VIII. 20.