Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-03-01 / 3. szám

68

Annak bizonyítására, hogy Petőfinek 1847-ben arannyal bevont foga volt, ami akkoriban nálunk csodaszámba ment,6 Barátosi Lénárth Lajos a következő adatokat tárta, elém:

I. Az 1939 július 8-iki levélben: „Ami Petőfi fogaira vonatkozik s amit néhány szóban felemlítettem (levelezőlap, 1939. VII. 4.), Istenben boldogult, drága nagyatyámtól hallottam, aki 92 éves korában halt meg Mária-Radnán; Arad megyében — 1914-ben —, s aki mint honvéd-őrmester (ulánus) részt vett a Königrätzi és boszniai harcokban is. Eredetileg lengyel származású és Bródiban született: 1822-ben,7 1848-ban 26 éves volt és igen jól ismerte, sőt személyes barátja volt Petőfinek. Mint „Sárgapitykés közlegény“ ismerkedtek meg egymással.

Néhai diák-koromban, drága anyai nagyatyám igen sokszor említette, hogy Petőfinek a fogaival nagyon sok baja volt. Az arcán: a bal szájszög és bal orrcimpa között igen gyakran mogyoró-, sőt néha cseresznye-szem nagyságú daganat, dudor volt. látható ! Ez a daganat egy, a fogsoron kívül álló fognak állandóan gyulladásos és genvesedő fogától származott. Most szószerint idézem nagyatyám, [buzink Fedor szavait:

— Egy alkalommal — mondotta nagyatyám —, amikor Petőfiék még Vácon laktak; meglátogatta Petőfit egy francia költő, akinek versét magyarra fordította. Ez arra az időre esett, amikor az „Anyám tyúkja“ c. versét is írta. Ennek a költőnek, ki akkor úgy a 40-es éveiben járt, volt egy fogász öccse; amikor nevezett francia úr (a nevére nem emlékezett már nagyatyám) Vácra érkezett, Petőfit keserves fogfájdalmakban találta. Azonnal felajánlotta öccse szolgálatait, amit bőr nehezen, de végre elfogadott Petőfi. Távozása után a francia öccse meg is érkezett, és Petőfi alsó és felső egész fogsorát alapos kezelés alá vette. Két egymásra dőlő felső foga közé — ahonnan gyermekkorában kiesett egy foga —, kissé széjjelhúzva azokat, — tömést tett, míg a két fog közül az egyikre (hátsó) arany huzatot, a másikra (elülső) csak arany kötést tett. Hogy az oldalt kiálló fogat eltávolította-e a fogász, azt soha. nem tudhattam meg — mondotta nagyapám —, mert amikor bármelyikünk e tárgyat feszegette, azonnal bősz haragra lobbant. Annyi azonban tény, hogy azóta egész arcéle megváltozott és pedig előnyére. Fájdalmakról nem panaszkodott és az általunk már megszokott „dudor“ helyét is csak azok tudták észlelni némileg, akik szo' Szerző magjegyzése: másutt is, sőt az egész világon!

’ Szerző megjegyzése: 1939. IX. 29. levelezőlapján azt írja: „Nagyatyám 1825. III. 6-án született”. Azóta ezt helyreigazította, mint tolihibát. A fenti adat a helyes.