Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
52 ezek a nyitott fissurák előbb-utóbb cariesesek lesznek és a korai beavatkozással legalább elejét vehetjük a caries minden utókövetkezményeinek. Ezért helytelen a betegbiztosító intézetek olyirányú állásfoglalása, hogy a fissurák megtömését nem engedélyezi, hanem azt luxusnak minősíti, holott talán milliókat takaríthatna meg és rengeteg betegséget csirájában fojthatna el, ha a praedilectiós helyeknek részben praeventiv jelentőségű kezelését engedélyezné. Ezért a száj, illetve a fogak vizsgálatánál is nagy rendszerességgel kell eljárnunk. Mindazokat a helyeket, amelyekről tudjuk, hogy caries részére könnyen hozzáférhetők, rendkívül gondos vizsgálatnak kell alávetni. A fissura-cariesekről szólottunk már, szólanom kell azonban most a hypoplasia-ról is, amely látszólag más elbírálás alá esik, mint az úgynevezett nyitott fissurák. Az újabb kutatások ugyanis azzal a conclusióval végződtek, hogy a zománc hypoplasiák tömése csak akkor végzendő el, hogy Ina a hypoplasiás helyeken a cariesnek jelei mutatkoznak. Készséggel elismerem ezen felfogás helyességét, ha a hypoplasiák a metszőfogak labilis felszínén foglalnak helyet, mint ahol leggyakrabban szoktak előfordulni. Amint azonban a hypoplasiák nem a frontfogakon ülnek, gyakorlati tapasztalataink szerint igen korán cariesesekké válnak. Ezért a frontfogakon előforduló hypoplasiákat kivéve, a többi hypoplasiás fogak gyógykezelését feltétlenül indokoltnak tartom. Mert mi a hypoplasia f Azok a pont-, vagy gödörszerü kivályulások, amelyek a fogak zománcán helyezkednek el, lehetőleg mesiodistalis irányban és amelyeknek megfelelően úgy a zománban, mint a dentinben kimutathatók azok a hiányos fejlődés folytán előállott kóros szerkezeti elváltozások, amelyek eredetüknél fogva a caries kifejlődésére a legalkalmasabbak. Tudjuk azt is, hogy a hypoplasiák általános megbetegedéseknek (rachitis, tetánia, lues, stb.) kísérő jelenségei, amelyek éppen fejlődésük közben támadjak meg a fog zománcát és dentinjét s ezért az ily fogák gyógyulása nem, legfeljebb szuvasodása várható. Ezért felfogásom/ szerint, ha nem öntisztuló felületeken jelennek meg, úgy velük szemben úgy kell eljárni, amint a fissuracarieseknél. A cavitás alakításánál annyiban gondolnék a Black-féle rendszertől eltérhetni, hogy itt a cavitás kiterjesztését csupán a hypoplasiás terület határáig tartom szükségesnek. A fogak approximalis felületein a kontakt pontok alatt lévő incipiens cariesek vizsgálata rendkívül nehéz és nagy gondot igényel. Különösen nagy gondot kell fordítanunk azon approximális cariesek vizsgálatára, amelyeknél a szomszédos fogakon tömések, vagy koronák
