Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-02-01 / 2. szám

53 foglalnak helyet. Nehéz ezeknek a fogaknak a vizsgálata egyrészt azért, mert az approximális tömések és a koronák könnyen megtévesz­tik a vizsgáló orvost, másrészt, mert a szorosan álló fogsorban az approximális területeknek pontos vizsgálata rendkívülien finom mű­szereket igényel. Az ilyen egészen felületes, az érintkező (contact) pont alatti eariesek vizsgálatánál gyakran a röntgenvizsgálat is cser­benhagy,, mert a zománc- és dentinállomány ezeket a minimális fel­ritkulásokat rendszerint fedni szokta. Nehezen tud az ember attól a gondolattól szabadulni, hogy a cavitások alakításánál, valamint a fogaknak koronára való előkészí­tésénél, vájjon nem sértjük-e meg a szomszédos fogaknak Nasmyth­­hártyáját és zománcát és nem okozunk-e ezzel caries keletkezésére alkalmas praedilectiós helyeket. Éppen ezért kell a fogak előkészítése­kor a szomszédos fogakra a legnagyobb gondot és figyelmet fordí­tanunk. Kedvenc elhelyezkedési helye a kezdődő cariesnek a zománc-szél, amely prophylactic© csak a fog nyakának rendszeres tisztogatása út­ján kerülhető el. Ha a fognyakon fellépett caries miatt, tömés alkalma­zása válik szükségessé, úgy a cavitás cervicális szélének sohasem sza­bad a fogíny szélével összeesni, hanem a cavitás széle mindenkor a fogíny széle alá viendő, hogy így a secundaer caries keletkezését lehe­tőleg megakadályozzuk. Fontos a eariesek korai ellátása, hogy a pulpát lehetőleg minden körülmények között életben tartsuk. A focalis infectio tulajdonképpen nem tartozik az újabb fel­fedezések közé, mert hiszen még az ékírás idejéből reánk maradt ada­tokból tudjuk, hogy már akkor adták a betegnek azt az orvosi taná­csot, hogy hátfájásai és végtagfájdalmai csak akkor fognak elmúlni, ha beteg fogát kihúzatja. A Pässler által életre keltett focalis infectio tana óta eltelt több mint két évtized megtanított bennünket arra, hogy a fogak pulpájának életbentartása érdekében és a focalis infectio el­kerülése végett tegyünk meg minden lehetőt. Az amputációs eljárá­soktól kezelve egészen az élő fogbél teljes eltávolításáig e téren minden lehetségesei elkövettünk már, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, amely a pulpa fertőződésének tovaterjedését a periodontiumm és a csontos állományra megakadályozza. Az eddigi eredményeket összegezve, azon­ban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy absolut, biztonsággal csak azokat a fogakat vehetjük ki a gócfertőzés gyanúja alól, amely fogak­ban még elő, ép fogbél van jelen. Egybevetve a fogbélkezelések bizony­talan eredményeit és a focal infectio okozta súlyos szövődményeket, feltétlenül arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a pulpanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom