Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-02-01 / 2. szám

42

őrlők és praemolarisok, oldalmozgáskor az ellenkező oldali III. nagyőrlő balance-szerepet tölthet be. De ez a természetes fogazatban nem fontos, mert annak rögzítése minden irányban megfelelő, míg protétikailag fontos tényező lehet. Újabban McMillan és mások kísérletei azt mutatták, hogy protéziseken is a statikai és nem a dinamikai egyensúly a fontos, azaz, hogy ha a fogak a gerincre vannak állítva, a bilateralis balance hiánya esetén is, rágás közlőn a protézis egyensúlyban marad.

Az abráziók keletkezésének tanulmányozása közben tekintetbe kell vennünk, hogy az alsó állcsont és fogsor a legkülönbözőbb, az adott helyzetben legkedvezőbb helyzetet foglalhatja el rágás közben,

22., 23. ábra. Felső őrlők kopása. A szájpadi oldalon a fogkorona jóval alacsonyabb, mint az orcái oldalon.

míg a felső állcsont mindig rögzített helyzetben marad. Ezért a felső állcsontot üllővel hasonlították össze, míg az alsó állcsont a helyzetét mindig változtató, mozgó kalapács szerepét tölti be. A felső nagyőrlő fogak elhorgonyzása a 3 gyökér révén megfelel az üllő szilárd elhorgonyzásának, különösen, ha meggondoljuk, hogy a legfontosabb rágómozgás mindig a visszatérés a centrálokkluzióba és ilyenkor a rágónyomás az erős palatinális gyökér területén, illetve a palatinális és bukkális gyökerek között fekvő fogmederrészlet területén oszlik el. A rágófelületen az egyes kopott fogakon észlelt különböző hajlásszögű síkokból és a kopás különböző mértékéből arra következtetünk, hogy a fő rágómunka egyes fogakon vagy fogcsoportokon (főleg a II. kisőrlőn és az I. nagyőrlőn) zajlik le. Mikor ezek a fogak már erősen lekoptak, a rágás áttevődhetik más fogakra vagy fogcsoportokra is. Bizonyos, hogy az egyén főleg azon a fogakon rág, ahol aránylag kevés rágómozgással és legkisebb erőkifejtéssel a táplálékot könnyen fel tudja aprózni.