Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
41 belülről kifelé halad. Ennek megfelelően vándorolnak kopás közben a meziodistális hosszanti csatornák (lefolyó csatornák az ételpép számára) az alsó állcsonton linguálisan, a felső állcsonton pedig a palatinális oldaltól kifelé. Tehát éppen az oldalmozgás hatására a rágószerv emberen is bizonyos fokig hasonul a keskeny alsó fogívvel bíró, tipikus oldalmozgású fűevők rágószervi típusához. A fogazat tehát a kopás következtében az oldalmozgás tekintetében nagyobb teret, mozgásszabadságot nyer, míg a rágcsálókon a fogívek elől összetémek és a tipikus előremozgás közben keletkezik szabad tér a felső és az alsó fogív között. (20., 21., 22., 23. ábra.) 21. ábra. Szemfogak kopási felületei, fazettái. Az oldalmozgás,, mely az emberen is a fő őrlőmozgás, bukkolinguális és fordított harántirányban folyik le. Eközben az állcsont mint kétkarú emelő működik, míg a propulziós mozgás közben csak mint egykorú emelő hat. Ezért, mint Gysi is hangsúlyozza, a tiszta propulziós mozgás emberen inkább csak jól megfőzött, megpuhított táplálék feldolgozására alkalmas, míg oldalmozgás közben az állcsontfél kétszerolyan erővel működik. Ha számításba vesszük, hogy az oldalirányú megterheléssel szemben a felső nagyőrlők elhorgonyzása (a palatinalis és bukkális gyökerek frontális síkban fekvő elágazódása folytán) jóval kedvezőbb, mint az inkább anteroposterior (meziodistális) irányban beállított és jól elhorgonyzott alsó nagyőrlőiké, e szempontból is célszerűnek látszik, hogy a felső fogaknak marad meg a bukkális csücske, míg az alsóké lekopik. Statikai és funkcionális szempontból ideális, hogy a főrágómozgás, mely a legnagyobb kopást hozza létre, mediánfelé és dorzálisan, a fő rágóizmok optimális húzási irányában, a gyökerek által nyújtott elhorgonyzásra nézve kedvező megterheléssel folyik le. Tekintettel arra, hogy a felső III. nagyőrlőik sokkal kevésbbé és másképpen kopnak, más kopási stádiumban vannak, mint az I. nagy
