Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
23 és Netiber a minimumot 1—1.5 gr.-ban jelöli meg. Noorden—Salamon szerint ez a mennyiség nemre való tekintet nélkül, valamivel magasabban: 2 g-r. körül van. A calcium-egyensúly fenntartható természetesen sokkal kisebb mennyiségekkel is (0.3, 0.8 gr.), de veszedelmes lehet a szervezetre, ha a sejtek életére ily fontos anyag, mint a calcium, hosszabb ideig csal: a legkisebb mennyiségben áll rendelkezésre. Kifejezetten, hangsúlyoznunk kell, hogy a calcium-minimumra vonatkozó adatok csak becslésnek tekinthetők, mert a Ca anyagcsere sajátságos volta nagyon megnehezíti a kérdés pontos megválaszolását. .1 calcmm-szükséglet nem egyforma minden körülmények között, hanem függ a táplálkozás módjától, minőségétől, a szervezet mindenkori állapotától és más egyéb körülményektől is. (Pl. terhesség, mely fokozott mennyiséget igényel.) A ealciumot megkötő savaknak a vérben való jelenléte —citratok, oxalátok, fluoridok és bizonyos körülmények között s phoszphútok, earbonátok — megnehezítik a calcium élettani feladatait. Ezek elvonják a ealciumot a sejtmag ealcium-proteid kötéseiből, aminek az idegek és izmok ingerlékenységének emelkedése lesz a következménye. A ealciumot meg nemi kötő savaknak a vérben való jelenléténél is fokozott calciumleadásra vannak a szövetek kényszerítve, így tehát fokozott a cald/umveszteség minden addosissal járó folyamatnál. Acidosis van jelen., mint tudjuk, súlyos diabetesnél is, amikor is, ha a vénben jelenlévő acetecetsavat és a B-oxyvasavat nem kötjük meg alkatiakkal, a szervezet fokozott calciumveezteeéget szenvedi Acidosis van oodémás állapotoknál is, ezért itt is fokozott a calciumveszteség, mint arra már a natriumchlorid' tárgyalásánál rámutattunk. Calciumcarbonat adagolása esetén igen nagy mennyiséget képes a szervezet ebiről felvonni. Egyes szerzők arról számolnak be, hogy 6—8 nap alatt 12—16 gr. ealciumot tudtak a szervezetbe juttatni. Az ilyen nagy adagok kiiktatása után a szervezet a már felvett mennyiségtől csak lassanként tud megszabadulni és így a calcium egyensúly — ami tudniillik a felvétel és leadás között rendes körülmények mellett fennáll — hosszú ideig negativ lesz. (Pl.: fokozott leadás.) Mindig mészrententióval kell számolni akkor-, ha a diaeta főrészét tej képezi. Láttuk, hogy a fokozott mészleadás bizonyos veszéllyel jár a szervezetre, mérgezési tüneteket vált ki., ami az idegek, izmok fokozott ingerlékenységében nyilvánul meg, nem szólva a csontrendszer és a fogak károsodásáról. Ezzel szemben a fokozott mészfelvétel, mai tudásunk szerint, a szervezetre hátránnyal nem jár. A naponként felvehető caleiummennyiség felső határa Tigerstedt szerint 7.8 gramm. Ez is elég magasan van, de ahol még- tejjel, sajttal, korpás kenyérrel, hüvelyesekkel is számolnunk kell az étrendben, ott a napi felvétel 10 grammot is meghaladhat] a. Miint említettük, a fokozott mészfelvétel különösebb- káros hatással nem jár a szervezetre, mégsem hallgathatjuk el, hogy vannak, akik aggódnak azon, hogy talán a fokozott mészfelvétel árteriosclerosishoz vezethet. Ennek azonban komoly alapja nincs, mert, mint fentebb említettük, a szervezet a fölösleget mindig kiválasztja. Ha most a calciumibevitellel kapcsolatban a táplálkozás szokásos közönségesebb formáit nézzük, azt kell megállapítanom, hogy minden szokásos és bevált étrend fedezi a napi szükségletet, tekintet nélkül arra, hogy milyen szerves, vagy szervetlen formában tartalmazza a ealciumot. Legfeljebb az úgynevezett ..finom konyha” van kitéve a mészszegénység veszélyeinek, mivel ez készítményeihez a legfinomabb lisztet használja. A főzelékeket erősen kifőzi, minek következtében azok sóiknak legnagyobb részét elvesztik s a tejhasználatot háttérbe szorítja a tejfel és a tejszín használatával szemben, már pedig mindezek szintén mészszegények. A phoszphor- és a mészbevitelnek nemcsak az abszolút magassága a fontos, hanem annak a magnéziumhoz való viszonya is. Régi megfigyelés, hogy a magnéziumban gazdag talaj a növények növekedését gátolni tudja és a magnéziumnak ezt a hatását Ca hozzáadásával ellensúlyozni tudjuk. Minden szövet gazdagabb mészlten, mint magnéziumban. Emerich és Lrew kívánatosnak tartják, hogy a táplálékban is meglegyen ez az arány.
