Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

16 igazolását a cadaveren keressük; akkor a pathológia minden eszközét itt is meg kell ragadnunk és a kórkép megállapítása céljából minden egyes fogat, ha annak eltávolítása vált szükségessé, úgy mák roskópiai, mint mikroskópiai vizsgálatnak kell alávetnünk. Természetesen ma­gasabb értékűek a kapott eredmények, ha az egyén kimerítő anam­­naesisének és status praesensének is birtokában vagyunk, mert csak így tudjuk a beteg fog és az egész, szervezet közötti összefüggést meg­találni. A másik ilyen ok a kutatás módszereinek nehézségeiben van. A fognak ama része, ahonnan a fogszú kiindul: a fog koronája. A korona az látható, az megfogható, róla a kórisme felállítható, de a betegség tovaterjedésének útjai szemünk elöl el vannak zárva. A fog gyökén része ugyanis nem látható, hozzáférhetetlenül beágyazva fek­szik egy csontos falban, ahol a kóros folyamat tovaterjedésének gyor­saságát sem megállítani, sem megállapítani nem tudjuk, mert éppen azok a helyek vannak előlünk megközelíthetetlenül elrejtve, amelyek­ből az egész szervezet fertőződése kiindul. Gyógykezelésénél a nehéz hozzáférhetőség a legnagyobb akadály, mert hiszen ott sem vérzés­­csillapítást, sem gyógyszeres kezelést, sem más beavatkozást nem végezhetünk anélkül, hogy abba nemcsak az egész környezetet, de talán az egész szervezetet ne vonnánk bele. A harmadik ok kutató módszereink szegénysége. A mikroszkóp alá magát a fogat csak csiszolat, vagy mésztelenítés után vihetjük és ugyanazon mésztelenítési folyamatot kell mesterségesen végrehajta­nunk, mint amit maga a fogszú okoz. Metszeni ugyanis csak puha tárgyakat tudunk és, hogy ezen előkészítő eljárásoknak a lágy részek áldozatul esnek, az nem kétséges és, hogy éppen a pulpa és a dentin közötti összefüggést nem a physiológiás helyzetnek megfelelő körül­mények között találjuk meg metszeteinkben, az is bizonyos. Utóbbi időben a technika haladásával némileg javultak ugyan kutató mód­szereink. A polarizációs mikroszkóp közelebb vitt bennünket a zománc­­szerkezet megismeréséhez. De ez a javulás azonban csak a kutató mód­szerekben mutatkozik, de nem a gyógyítási eredményekben, mert leg­feljebb igazolta eddigi megállapításainkat, de nem tudott végleges döntést hozni e súlyos kérdésben a gyógyítást illetőleg. Reméljük, hogy a morphologiai kutatás mikroszkópi methodikája az új „Über­­mikroszkóp“ útján részünkre is fog eredményeket biztosítani. Azt hiszem, hogy e téren nagy segítségünkre lehetnek a röntgenspectro­­graphia és röntgenspectrálanalisis eredményei. Talán ezek segítségé­vel sikerülni fog az eddigi mikroszkopikus methódusok eredményeit túllépnünk s 'kutatásainkkal behatolnunk abba az eddig láthatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom