Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
17 szöveti szerkezetbe, amely a molekulákon túl az atomok kristályos szerkezetének feltárását egyszer lehetővé teszi. Nekünk is az az érzésünk, mint Saupenek, hogy a röntgenspectrographiának meg kell találnia a kapcsolatot a szerves és szervetlen élet között és bebizonyítani azt, hogy úgy a szerves, mint a szervetlen életben a legapróbb és legkisebb szerkezeti forma maga a parányi kristály, amelyből a tárgy is, a szerv is felépül, de ha az megváltozik, akkor megváltozik az egésznek a szerkezete is. Hogy ennek így kell lenni, bizonyítja Kalkbrenner és Schiebolt ama megállapítása, amely szerint a gerinces állatok és az ember csontjának szövetében előforduló ásványi anyagok kristályokból állanak és a m észnek a csont anyagában apatit karaktere van. Végül az in vivo kutatás részére maradt még egy segédeszközünk: a röntgen, amely ma a diagn őst lkának pótolhatatlan eszköze. Ennek is vannak azonban hátrányai, mert ha kontrasztdús képet akarunk kapni, akkor lágy sugarakkal kell dolgoznunk és ilyenkor gyakran a kóros elváltozás mögötti ép csontos rész rajzolata bizony zavarja a kóros rész képét. Ha pedig keményebb sugárral dolgozunk, akkor elvesznek a képről a lágy részek (periodontium) rajzolatai, illetve azok elváltozásai, mert azokat a rajtuk keresztülhatoló kemény sugár a photographiai lemezen nem rögzíti. Másrészt mai felvételi röntgenberendezéseink automataszerűen egységesek s ezért nincs módunkban a sugarak keménységét irányítani, miután mind a keményebb sugárra vannak beállítva, hogy az extraem felvételek követelményeinek is megfeleljenek. Ezért szebbek a kizárólagosan fogfelvételekre beállított kisebb készülékek képei, viszont az is igaz, hogy az ezekkel készített koponyafelvételeink annál gyengébbek. Ilyen nehéz körülmények között indulhatunk el kutatómunkánkra s ezért ne vegye senki tőlem rossz néven, ha e pillanatban újabb megállapításokkal magam sem szolgálhatok, hanem inkább csak rögzíteni óhajtom a kórképet magát, kiemelni mindazt a theóriát, amely valószínűsíthető és az ezekből levonható következtetések alapján igyekszem irányt szabni a további kutatás és a megelőzés munkájának. * * # Fejtegetéseimben és a thema tárgyalásában nem kívánok a részletekre kiterjedni, főképpen azért nem, mert hiszen ezek a részletek mindnyájunk előtt, akik általában a cariessel foglalkozunk, ismeretesek, másrészt pedig nem célom az egyes részletkérdések analizálása, csupán azt kívánom bizonyítani, hogy a caries maga éppen úgy
