Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
4 rágható falatokat (például: kenyérhéj, szalonnabőr, porcogó, csirkecsont, stb.). Ha a lerágott fogazatban szemügyre vesszük a jól ismert nyílirányú (Spee-) és harántgörbék alakulását, érdekes törvényszerűségeket tudunk megfigyelni. Spce gróf, anatómus, úgy gondolta, hogy az alsó állcsontnak a fejecspályán történő előrehaladásával járó süllyedését a nyílirányú okkluziós görbe kompenzálja. Azonban az előreharapás nem a Spee-görbén folyik le, csak ritkán fordul elő, hogy a fejecspálya (nyílirányban) és a Spee-görbe azonos sugárral leírt körívpályának felel meg. Különben is a Speegörbe inkább csak a külső, bukkális csücskök csúcsaira vonatkozol., 5. ábra. Lerágott fogsorok okkluziója a nyelvi oldalról nézve. tatva áll meg, míg a nyelvi csücskök csúcsai már a le nem rágott fogazatban is közelebb esnek az egyeneshez. Felületes megfigyelésre lágy tűnik fel, hogy az abrázió a Spee-görbét meghamisítja, ez azonban csak az igen nagyfokban lerágott fogazatra vonatkozik, míg a mérsékelten abráziós fogazatban a Spee-görbe nem tűnik el, hanem csak átalakul. Ha az okkluziós, nyílirányú vonal (Spee-görbe) a lerágás előtt jól kifejezett volt, az abráziós fogazatban is megmarad, mert a bukkális csücskök kopása az alsó állcsonton nagyjából megfelel a Spee-görbe eredeti lefutásának. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a csücskök kopása nem felel meg teljesen az eredeti okkluziós vonal lefutásának, mert a kopás mindig az 1. nagyőrlő tájékán a legkifejezettebb, míg például a III. nagyőrlőn sokszor alig észlelhető. Nagyfokú abrázió esetén már lényeges eltérés következik be, igen sajátságos, hullámszerű lefutású görbe jelzi az eredeti okkluziós vonalat, melynek az alsó állcsonton legtöbbször az alsó oldalsó metsző, vagy a szemfogtáján van a legkiemelkedőbb pontja.
