Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-07-01 / 7. szám

303 termékei, illetve az inraalveolaris nyomás emelkedése könnyen okoz toxicus trombózis, vagy keringési akadály nyomán táplálkozási zavart, másrészt sérülésük esetén sebük tátong, összehúzódásra nem képes, súllyal mutatva a lényegre, hogy az utóvérzések oka nem mindig a konstituciós típusban keresendő. Csupán futólag jegyzem meg, hogy az infeetiók kifejlődésében Fodor György István is jelentőséget tulaj­donít az anatómiai befolyásnak s az állkapocs csontléceeskéinek és lemezeinek gyulladását mindig másodlagosnak tartja, melyet a csont­­csatomácskákban futó kiserek rögösödése okoz. A therápiában dogmaszerűen uralkodó megállapítás, hogy intra­­alveoláris folyamatoknál az extractiós seb spontán gyógyulása a sza­bály. A praktikum ezzel szemben az, hogy a fogmedret kitöltő vér­­alvadék bűzös szétesése körzeti duzzanattal még síma kikaparás el­lenére is előfordul. A hónapokig tartó várakozási idő sem szórványos, míg az állcsonti sequesterek szabaddá válnak, az életveszélyes fertő­zések refrénje pedig rendszerint az, hogy a beteg, vagy hozzátartozói a hátrányos eremény okát az orvosban keresik és ezzel a jogászok is megismerkedtek több oly hibaforrással, mellyel a magára hagyott fogextractiós seb sem lehet immunis. Uraim! A bécsi orvosi továbbképző appendicitis referátuma alatt történt (Bugyi), hogy Hochenegg, midőn Orthner a 31-ik (!) betegséget említette, mellyel az appendicitis könyen összetéveszthető, mosolyogva ezzel vezette be a féregnyúlványlob therápiáját: ha én mindazokra gondolnék a betegágy mellett, amiket most Orthner kol­légám elmondott, talán soha életemben nem operáltam volna appendi­­eitist. Nehogy bizonyos eszmetársítással én is hasonló bírálatban része­süljek, lezárom az elméleti részt, mellyel, mint háttérrel nekem is szá­molnom kellett, mert csak az így felépített logika síkján hozhatom javaslatba a bondani adottsághoz igazodó kezelést: minden periodon­­titishez társult genyedésnél, függetlenül annak kiterjedésére és fokára, tehát szájzár esetén is, első teendő a fogeltávolítással felnyitott góc­üregnek antiseptikummal bevont csíkokkal történő nyitvatartása, mely capillaris drainage a fertőzés termékeit a továbbiakban kifelé vezeti, miközben az alveolus minden zugában az „antisepsis“ is érvényesül. Ez utóbbit F. Calot nevezetes olajkeverékével értem el maradék­talanul, mely gyógyszert nem tuberculotikus esetekben már Winternitz professzorunk is használt. Az összes hatóanyagok oldatban tartását és ezzel az állandó hatásfokot úgy biztosíthat juk a legjobban, ha Perényi Gyula, abonyi gyógyszerészmester ajánlatára a folytonos és gondos rázás közben végzett elegyítést 32.5 gr. aether depuratus és 10 gr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom