Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 7. szám
303 termékei, illetve az inraalveolaris nyomás emelkedése könnyen okoz toxicus trombózis, vagy keringési akadály nyomán táplálkozási zavart, másrészt sérülésük esetén sebük tátong, összehúzódásra nem képes, súllyal mutatva a lényegre, hogy az utóvérzések oka nem mindig a konstituciós típusban keresendő. Csupán futólag jegyzem meg, hogy az infeetiók kifejlődésében Fodor György István is jelentőséget tulajdonít az anatómiai befolyásnak s az állkapocs csontléceeskéinek és lemezeinek gyulladását mindig másodlagosnak tartja, melyet a csontcsatomácskákban futó kiserek rögösödése okoz. A therápiában dogmaszerűen uralkodó megállapítás, hogy intraalveoláris folyamatoknál az extractiós seb spontán gyógyulása a szabály. A praktikum ezzel szemben az, hogy a fogmedret kitöltő véralvadék bűzös szétesése körzeti duzzanattal még síma kikaparás ellenére is előfordul. A hónapokig tartó várakozási idő sem szórványos, míg az állcsonti sequesterek szabaddá válnak, az életveszélyes fertőzések refrénje pedig rendszerint az, hogy a beteg, vagy hozzátartozói a hátrányos eremény okát az orvosban keresik és ezzel a jogászok is megismerkedtek több oly hibaforrással, mellyel a magára hagyott fogextractiós seb sem lehet immunis. Uraim! A bécsi orvosi továbbképző appendicitis referátuma alatt történt (Bugyi), hogy Hochenegg, midőn Orthner a 31-ik (!) betegséget említette, mellyel az appendicitis könyen összetéveszthető, mosolyogva ezzel vezette be a féregnyúlványlob therápiáját: ha én mindazokra gondolnék a betegágy mellett, amiket most Orthner kollégám elmondott, talán soha életemben nem operáltam volna appendieitist. Nehogy bizonyos eszmetársítással én is hasonló bírálatban részesüljek, lezárom az elméleti részt, mellyel, mint háttérrel nekem is számolnom kellett, mert csak az így felépített logika síkján hozhatom javaslatba a bondani adottsághoz igazodó kezelést: minden periodontitishez társult genyedésnél, függetlenül annak kiterjedésére és fokára, tehát szájzár esetén is, első teendő a fogeltávolítással felnyitott gócüregnek antiseptikummal bevont csíkokkal történő nyitvatartása, mely capillaris drainage a fertőzés termékeit a továbbiakban kifelé vezeti, miközben az alveolus minden zugában az „antisepsis“ is érvényesül. Ez utóbbit F. Calot nevezetes olajkeverékével értem el maradéktalanul, mely gyógyszert nem tuberculotikus esetekben már Winternitz professzorunk is használt. Az összes hatóanyagok oldatban tartását és ezzel az állandó hatásfokot úgy biztosíthat juk a legjobban, ha Perényi Gyula, abonyi gyógyszerészmester ajánlatára a folytonos és gondos rázás közben végzett elegyítést 32.5 gr. aether depuratus és 10 gr.
