Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-02-01 / 2. szám

telenül gyakran találunk oly adatokat, melyek a gyermek exsudativ hajlamára vallanak. Épp úgy felnőttek, idősebb egyének idült aphtáinak esetében is gyakran találhatunk az anamnézisben adatokat, melyek valamilyen allergiás jellegre utalnak. Az allergiás konstitució mellett szól az a megfigyelés is, hogy aphtás egyének anyagcseréje néha konyhasóretencióra hajlamos. Endémiás terjedést is leginkább oly helyeken tapasztalhatunk, ahol az ellátás egységes (intézetek, laktanyák). Úgyszintén vasoneurotikus hatások az allergiás befolyás mellett szólallak.

Az exsudativ hajlammal járó kórállapotok jelentőségének a felismerése a stomatitis aphtosa kóreredetében kétségtelenül irányt szabott a terápiás törekvéseknek is. E törekvések jellemző tulajdonsága, hogy esetenként választják a terápiás beavatkozás eszközeit, vagyis individuális terápiát szorgalmaznak. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy az exsudativ betegségek eredetében számos ok szerepel, melyek esetenként különbözőek lehetnek. Így arra kényszerülünk, hogy az okot minden esetben külön keressük, ami csak kizárás útján lehetséges. A kizárás egyedüli útja különböző terápiás eljárások alkalmazása, melyek hatástalanságából, illetve gyógyhatásúból feltett okokat kizárhatunk, illetve a tényleges okra visszakövetkeztethetünk. A használatos terápiás eljárások nagyjában a következők:

1. A substituciós terápia, mely az okot endokrin zavarokban keresi. Gyermekkorban parathyreoidea kivonatát, calcium-készítményeket, idős korban ivarmirigyek kivonatait alkalmazzák aszerint, hogy melyik endokrinrend.szer zavarát gyanítják.

2. Diétás eljárások, melyek különböző anyagcserezavarok okozta túlérzékenységben, vagy hypovitaminosisban megnyilvánuló okok kiküszöbölésére törekszenek. így szerepelhet zsírszegény, fehérjeszegény, sószegény és О-vitaminban gazdag diéta. Ismeretes az úgynevezett lactovegetabilis diéta, valamint a Gerson-féle diéta, melyet sószegény lactovegetabilis diétának tarthatunk.

3. Anaphylaxiás-allergiás jelenségek leküzdésére, ill. megelőzésére több szerző a retikulo-endotheliális rendszer blokádját ajánlja különböző kolloidfémekkel, festékanyagokkal, esetleg lépbesugárzassal.

4. Sokoldalú és szétágazó terápiás eljárás a desensibilizalás, mely lehet specifikus és nem specifikus. E gvógyoljárás azon a feltevésen nyugszik, hogy az exsudativ megbetegedés hátterében valamely anyaggal szembeni túlérzékenység rejlik ok gyanánt. Az ilyen anyagot allergennek nevezzük. Amennyiben adott esetben a kérdéses anyag kikutatása sikerül,-ennek kivonatával specifikus desensibiliza-80