Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
81 lást végezhetünk. Bár az ilyen gyakrabban szereplő allergénekről táblázatos kimutatások is vannak, kikutatásuk sokszor adott esetben meddő marad. Figyelembe kell vennünk továbbá azt is, hogy keresésük sikeres kutatás esetében rendkívül hosszadalmas. Ezért ma szívesebben alkalmazott eljárás a nem specifikus desensibilizálás, melynek keresztülvitelére elsősorban különböző állati és növényi fehérjék (tej, pepton, casein, Yatren, Phytoprotin, saját vér, stb.) parenterális adagolása alkalmas. Használatosak továbbá bizonyos esetekben nátrium nucleinicum, polyvalens serumból készült vaccinák. A stomatitis aphtosa terápiája tehát elsősorban az általános ok kiküszöbölésére törekszik. Áll ez különösen idősebb egyének sokszor több éven át visszatérő idült aphtáira. A helyi kezelés ezzel szemben eléggé alárendelt. Desinficiáló öblögetők rendelésén kívül sokan az aphtás képletek ecsetelését ajánlják 8—10%-os lapisoldattal. A fájdalmak ellen bevonó főzetet, vagy anaesthesintartalmú tablettákat (Euphagin) rendelhetünk. 5. A morbilli prodromális szakára rendkívül jellemzőek és diagnostikailag értékesek az ú. n. Koplik-féle foltok, melyek a bőr exanthemáját rendszerint 1—2 nappal megelőzik s a bőrtünetek kifejlődésekor többnyire már el is tűnnek. A hurutosan belövelt szájnyálkahártyán, jellegzetes helyen, a pofán, kb. a tejőrlőfogak táján, pengőnyi nagyságú területen gombostüfejnyi nagyságú piciny, szürkéssárgás, kissé kiemelkedő foltocskák támadnak élénkebb piros alapon. A foltocskák keletkezése és fennállása nem jár fájdalmakkal. Számuk 5—10—20, ritkán több. Fibrines izzadmányképzés következményei. E fibrines lepedék felszínét detritus vonhatja be. A nyálkahártya felszínéről nem törölhetők le. Heg nélkül spontán gyógyulnak. Más kórfolyamatokkal nem igen téveszthetek össze már jellegzetes kóreredetüknél fogva sem. Az aphtáknál sokkal kisebbek, a kezdődő soorfelrakódások pedig letörölhetők. 6. A gyermekkor, ritkán felnőttek veszedelmes heveny fertőző betegsége a diphtheria, melynek jellegzetes nyálkahártyatünetei az esetek nagy részében a garaton kezdődnek s onnan elég gyakran részben a gége, légcső, részben a száj nyálkahártyájára is tovaterjednek. Ritkák az esetek, amikor e tünetek a száj nyálkahártyán kezdődnek. A nyálkahártyatünetek kifejlődésével egyidőben a beteg fáradtságról, gyengeségről, tagfájdalmakról panaszkodik és lázas lesz. A láz fokozatosan emelkedik, de csak súlyos esetekben 38.5 fölé. A garatnak, manduláknak erősen belövelt, duzzadt nyálkahártyafelületén a tonsillitis follicularis képére emlékeztető lenmagnyi nagyságú szürkésfehér lepedékes foltok támadnak, melyek gyorsan növekedve össze