Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
35 eredménye mégis az lett, hogy az alsó természetes fogsor aránylag nagy erővel bekövetkező nyomása a felső lemezen elhelyezett guttaperchát helyenként túlságosan; szinte az alaplemezig elvékonyította. Bár a lenyomat látszólag igen jól tartott, a kész felső lemez mégsem feküdt pontosan a szájban, mert rágónyomás nélkül nem maradt a helyén, csak a fogsorok erős összeszorítása esetén, míg kissé nyitott száj vagy csak kevéssé összeszorított fogfelületek mellett alapjáról elemelkedett, úgyhogy a beteg a felső fogsort nem tudta megszokni, míg gipszfunkciós lenyomati eljárással újabb protézist nem kapott. Ezt hamar megszokta és jól tudja viselni. Ügy gondoljuk, hogy az elterjedt Spreng-féle lenyomati eljárásnak is vannak ellenjav diaiad és ezeknek egyike az az eset, mikor az egyik állcsontban még természetes fogak vannak, míg a másik állcsont fogai teljesen hiányzanak. Ilyenkor a természetes fogazattal bíró állcsont rágófelületei túlságosan nagy erővel nyomhaják a guttaperchát a nyálkahártya felületére, azt pedig nagyon nehéz szabályozni, hogy a beteg milyen erővel nyomja fogait a szemben fekvő sablonba, vagy az alábélelt lemez rágófelületéhez. Természetesen, ha mindkét állcsontban foghiány van és az összeharapást kaucsuk- vagy Kerrsablonokkal végeztetjük, a nyálkahártya természetes érzékenysége a nyomással szemben, főleg az alsó állcsonton, túlzott nyomás kifejtését megakadályozza, így a lenyomatanyag eloszlása általában nem lesz kedvezőtlen. Az említett eset egyben a kompressziós lenyomatok egyik árnyoldaléra is rávilágít. Ha a lenyomatat kifejezett rágónyomás mellett vesszük, úgy a kész protézis nyugalmi helyzetben, amikor a fogsorok nem érnek össze és ez jóval gyakoribb a szájban, mint az összenyomásos állapot, elmozdul helyéről, mert a lenyomatban komprimált lágyrészek a kész fogpótlás alaplemeze alatt eredeti kiterjedésüket, alakjukat visszanyerve, a protézist elemelik helyéről. Tapasztalataink szerint a funkciós gipszlenyomattal a felső állcsonton úgyszólván minden esetben jó eredményt tudunk elérni és különösen a gyakorlat számára elsősorban ezt a lenyomatvételi módszert ajánljuk a felső állcsonton. Az alsó állcsonton, főleg keskeny gerinc és magasan tapadó redők esetében, éles, érzékeny csontlécek stb. mellett a gipszlenyomat nem ad ió eredményt és ilyen esetekben, részleges vagy teljes fogpótlások készítésekor, a kaucsuk vagy öntött fémkanálba helyezett Spreng-lenyomat, enyhe rágónyomás alkalmazása mellett, igen fontos szolgálatot tesz és olyan esetekben is használható protézishez vezet, midőn a gipszlenyomattal egyáltalán nem tudtunk célt érni. Máthé professzor útmutatása szerint a rágó-
