Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
36 lenyomati módszerekkel is jó eredményt érhetünk el: 1. ha a szájpadi felület és a gerincek között nem nagy az összenyomhatósági különség, 2. ha az ellenálló, keményebb részeket tehermentesítjük (torus palatinus etc.). A kompoziciós (Kerr- stb.) anyagokkal végzett funkciós lenyomat szerintünk jóval nehezebb technikával jár és különösen rövid klinikai és elméleti kiképzés után a gyakorlatba kikerülő kartársak számára nem alkalmas. Nagy tévedés egyes tapasztalatlan kollégák azon feltevése, hpgy a gipszfunkciós lenyomat nehéz, mert a szélek letöredezhetnek stb., míg a Kerr-funkciós lenyomat jóval könnyebb. Ez csak látszólagos, mert a gipsszel vett működése» lenyomaton a hibák azonnal szembetűnnek, míg a Kerr-lenyomaton sokszor még azt is nehéz megállapítani, hogy jól volt-e centrálva. Másik gyakran előforduló hibája a kompozieiós anyaggal vett lenyomatnak, hogy az orvos (vagy rágónyomás mellett vett lenyomat esetén a beteg) az egyik oldalon a lenyomatot erősebben a lágyrészekre nyomja, mint a másik oldalon. Az ilyen hibák megállapítása a lenyomaton nehéz, de annál biztosabban tűnik elő a kész protézisen. Ez gipsz használatakor nem fordulhat elő, mert gipsszel nem tudjuk komprimálni a szöveteket és ez szerintünk a lenyomatvétel szempontjából a gyakorlatban előforduló legtöbb esetben inkább előnyös, mint hátrányos. Máthé professzor útmutatása és több általa és Major dr. által szerkesztett segédeszköz felhasználásával a Fish-féle alsó lenyomati eljárást több betegen kipróbáltuk és például egy tancélos betegen Fish előírása szerint számos lenyomatot vettünk és több tapasztalt kartárs is próbált pontosan Fish szerint lenyomatot nyerni. Azonban azt kell mondanunk, hogy gipsszel nagyon nehéz a Fish által kívánt lenyomatalakot megadni, úgyhogy a Fish-féle eljárás mai alakjában a praxis számára nem ajánlható, még módosítva sem. Felső sorvadt állcsontokon igen jó eredményt értünk el számos esetben olymódon, hogy a működéses sellakbázis-gipszlenyomat széleit még nemcsak az á-vonalon, hanem köröskörül, de főleg a kis- és nagyőrlők táján és különösen a lenyomat széleitől az orca és ajak felé leeső oldalon fekete fogviasszal fokozatosan, a lenyomatot ismételten a szájba helyezve és megfelelő mozgásokat végeztetve, megvastagítottuk. Az így készült lemezek igen jól tartattak, dekubituszokat nem akoztak. Fel kell azonban hívni a kartársak figyelmét arra, hogy a fekete fogviasz igen képlékeny, puha és alakját könnyen változtató anyag, tehát az ilyen lenyomatot, főként nyáron, lehetőleg mindjárt ki kell önteni. A lemezek széleit, különösen a bukkális oldalon az őrlők területén, működéses lenyomatok alapján — erre a Kerr-funkeiós
