Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
371 végezzük, ha a fogak mozgékonysága a beteget a rágásban zavarja, vagy pedig a rohamosan terjedő paradentózis következtében a processus alveolarisnak több mint fele elpusztult. Az egyes sínféleségek tekintetében a legerősebb elhorgonyzást a csaposbetétekből álló Mamlok-sín adja. Nem kíván idegkezelést és a fogak jó rögzítését biztosítja a Máthé-sín, melynél csak a fogak nyelvfelöli oldalát kell kissé lecsiszolnunk és az egybenöntött hátlemezeket a fogbél és a rágóél között átfúrt és szegecselt kis csappal rögzítjük a fogakhoz. Megemlítem még az Elbrecht-sínt, mely két tovafutó kapocsrendszerből áll, nem nyújt a fogaknak nagyon biztos támasztékot, de előnye, hogy semmiféle előkészítést nem igényel. Kisfokú, kezdődő foglazulás eseteiben jó eredménnyel alkalmazhatjuk. A görcsös fogösszeszorítás, erős csikorgatás káros hatásának kiküszöbölésére kaucsuk-harapásemelőket szoktunk készíteni. Ilyen a Gottlieb-féle, mely az alsó és felső fogak rágóéli harmadát körülvevő egy-egy kaucsuksínből áll, az egymás felé tekintő síma oldaluk lehetővé teszi a két fogív egymáson való elcsúszását. A Morelli-féle sín, mely a felső praemolárisokat és molárisokat beborító felső kis kaucsuklemez, megakadályozza a frontfogak izolált terhelését. Végezetül még a fogak erős csücskeinek lecsiszolásáról, az úgynevezett szánkaartikuláció előállításáról szeretnék néhány szót szólni. A molárisok csücskeinek lecsiszolásában nagyon óvatosan kell eljárnunk, hogy a harapás süllyedését és ezáltal a frontfogak fokozottabb terhelését ne idézzük elő. Nagyon gondosan, inkább hetekrehónapokra terjedő idő alatt végezzük el azt a lecsiszolást, melyet a természet szilárdabb táplálék fogyasztása esetén évek munkájával szokott elvégezni. A paradentózisról azt mondhatjuk, hogy az esetek száma állandóan növekedőben van és a konzerváló foggyógyítás tökéletesbedésével ma már több fog esik áldozatul paradentózisnak, mint káriesznek. Azt is meg kell mondanunk, hogy a paradentózis kezelésében nincsenek nagy haladások. De bizonyos, hogy rendszeres kezeléssel, amikor nekünk sikerül a gyulladásos folyamatokat megszüntetni, az artikulációs egyensúlyt helyreállítani és a beteget a napi rendszeres ínykezelésre szoktatni, lényeges javulást érhetünk el. Paradentózis-kezelésünkben legyünk arra tekintettel, hogy sok olyan baj van, melynek aetiológiája még bizonytalan, prognózisa végső eredményben kedvezőtlen, terápiája pedig csak tüneti, de az orvos kötelessége marad mindenkor a beteg állapotában elérhető javulásért küzdeni.
