Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
365 dinamikus hatásának változását, a maradéknitrogén, a vérhúgysav, cholesterin, kalium- és calciumtartalom, a véreukorérték kóros ingadozását paradentózis esetekben. A sok alapos, de ma még inkább csak elméleti jelentőséggel bíró vizsgálat és kutatás köziül csupán azokra térek ki ez alkalommal, melyek a gyakorló orvos, illetve fogorvos szempontjából jelentőséggel bírnak, azokra az elváltozásokra, melyek terápiásán is befolyásolhatók. Legismertebb a paradentózisnak diabetessel való összefüggése, amennyiben a diabetesek igen nagy százalékában korán kifejlődik a foglazulás. Hilming közöl legutóbb összehasonlító vizsgálatokat paradentózis és diabetes között és arra az eredményre jut, hogy a két betegség között szoros összefüggés áll fenn, de oká kapcsolatra nem következtethetünk. 80 diabeteses betegénél 58 esetben talált paradentózist, 19 eset fogatlan volt, 3 esetben teljesen ép volt a fogazat. Both 100 diabeteses eset közül 59-nél talált paradentózist, mások is, mint Breuer, Balters, Boenheim hangsúlyozzák, hogy súlyos, magas vércukorért ékkel járó diabetes esetekben sem találunk mindig paradentózist, ha a fogazat artikulációs egyensúlya fennáll. Bizonyos azonban, hogy a diabetes azon anyagcserezavarok közé tartozik, melyek paradentózisra hajlamosító szerepe igen nagy és diabetikusok paradentózisának gyógyításában eredményt csak a diabetes gyógyításával együtt érhetünk el. Az anyagcsere megváltozása és a paradentózis -közti összefüggések tisztázására irányuló újabb vizsgálatok az anyagcserét kormányzó belső szekréciós mirigyek kóros működésének meghatározására törekedtek. Hattyasy számolt be a paradentózis és az egyes belső szekréciós mirigyek diszfunkciója között észlelt kapcsolatokról. Ezen összefüggések kiderítését gátolja a szervezetben lévő hormon kimutatásának nehézsége, másrészt, hogy az egyes mirigyek által termelt hormonok hatása, működése sem tisztázott teljesen. Elsősorban klinikai megfigyelésekre támaszkodhatunk, amennyiben belső szekréciós mirigy diszfunkcióval járó kórképeknél nagyobb százalékban fordul elő paradentózis. A thyreoidea fokozott működésével járó Basedownál, valamint csökkent működésekor támadó myxoedémánál írnak le paradentóziseseteket és az összefüggést igazolja a belgyógyászati terápia kitűnő hatása a párádencium állapotára. Nemi mirigyek, főként az ovarium csökkent működésekor, elég sok paradentózist figyelhetünk meg. Fiatalkorban, menstruációs zavarok kíséretében, gyakran találunk paradentózisra v-aló hajlamot. я
