Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
366 A terhességi paradentózis tüneteket pedig leginkább a hypofizis fokozott működésének kell tulajdonítanunk. Úgy vélem, ha a hypofizis hormonjait sikerül jobban izolálni és hatásukat tisztázni (jelenleg 13 hypofizis hormont különböztetnek meg), a jövő paradentózisaetiológia kutatásban nagy szerepe lesz. A szervezet vitaminháztartása is bizonyos összefüggésbe hozható a paradentózissal, amennyiben a C-vitaminhiány fokozza a szervezet és így az íny gyulladásra való készségét, a D-vitaminhiány pedig a mészanyagesere súlyos zavarát idézi elő. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy ezen összefüggések még nem tisztázottak és a paradentózis gyógyításával kapcsolatban főként akkor kell velük foglalkoznunk, hogyha vagy fiatalkorban jelentkező súlyos, előrehaladó paradentózisról van szó, vagy pedig, ha a paradentózis helyi kezelésünkkel dacolva progrediál. Landgraf hangsúlyozza, hogy a pa radent ózisbetegeket nem szabad egységesen megítélni és nem lehet sémás kezelésnek alávetni, mert a betegek egy része helyi kezeléssel jól befolyásolható, máskor pedig csak a belső aetiologia analízise révén sikerül a legjobb terápiás eredményt elérni. Bennünket, fogorvosokat, sokkal közelebb érintenek azok a helyi elváltozások, melyek a paradentózist megindítják, kiváltják. Ezeket a helyi elváltozásokat két nagy csoportra oszhatjuk: 1. gyulladás, 2. a fogakat érő túlterhelés. A gyulladásnak a kóreredetben játszott szerepe kétségtelen, miután naponta észlelhetjük, hogy az íny hevenyen lezajló súlyos, fekélyes gyulladásai a paradencium gyors és nagyfokú pusztulására vezetnek, krónikus ínygyulladások pedig hosszabb idő alatt az alveolaris csont felszívódását idézhetik elő. A krónikus ínygyulladás a folyamat kezdeti szakában gyakran általános okokra vezethető vissza (vérszegénység, idült vesebetegségek, gyomor-bélrendszer bántalmai, anyagcserezavarok) és a paradentózis eredetében szorosan összefonódik az előbb tárgyalt hajlamosító tényezőkkel. Gyakori azonban az ínygyulladás kifejlődése helyi okokból, mint hiányos szájtisztítás, fogkőlerakódás, túlérő tömések, rosszul záró koronák, mélyen az íny alá vitt protétikai horgonyok következtében. Az ínytasakok, melyek vagy lobos inger hatására, vagy kimutatható gyulladás nélkül fejlődnek ki, szintén az ínygyulladás makacs fenntartói lehetnek. Wagner és Nielsen 267 betegnél végzett vizsgálataik alapján a paradentózis kórelőzményében mindig kimutatták a gingivitist és a belső betegségek szerepét úgy magyarázzák, hogy elősegítik a
