Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
354 szempontból is előnyös, mert van helyünk a fogak felállítására és a lemez széle nem tűnik elő, de a fogakat mégsem kell felköszörülni, csak nagyon rövid ajak esetén. Bizonyos esetekben csak a lágyrészeken kell képző műtéteket végezni. Így például előfordul, hogy a tuberek helyén, lötyögő, csontmagnélküli vastag, rostos szövet marad vissza. Ez már a lenyomatvételkor is zavar, az alaplemez egyenletes fekvését is akadályozza. A gerinc hosszában ejtett két metszéssel a fölös szövetet könnyen eltávolíthatjuk, utána azonnal összevarrjuk a sebet. Máskor a gerincéihez közel tapadó ajakfék gátolhatja, ronthatja a protézis jó elhelyezését. Z-alakú metszéssel a féket felszabadíthatjuk és magasabbra, a gerinctől távolabbra varrjuk fel. Túltengett, vastag, lötyögő szövetszaporulat a frontfogak területén is előfordul. Ezt is könnyen korrigálhatjuk helyi érzéstelenítésben végzett kis műtéttel. A felső állcsonton néha a túlságosan fejlett torus palatinus okozhatja az alaplemez kellemetlen billegését. Természetesen, nem minden torust kell műtéttel megváltoztatni, legtöbbször elég ennek a területnek megfelelő tehermentesítése is; a lemez szélét mindig a toruson túl kell vinnünk, akkor is, ha ez igen hátranyúlik a lágyszáj pad közelébe. Rendszerint egy hosszanti, a középvonalban haladó metszés elegendő a csontos kiemelkedés felszabadítására, a kiálló részt vésőkkel vagy frézerekkel lesimítjuk, oldalsó bemetszésekre ritkán van szükség. Az alsó állcsonton a nyelvi oldalon, a kisőrlök tájékán látunk néha félgömbszerüen kiemelkedő csontkinövéseket. Ezeket is lesimíthatjuk olyan metszésből, melyet a gerinc közepén ejtünk, a lágyrészeket a nyelv felé haladva annyira letoljuk, hogy a csontos részhez hozzá tudjunk férni. Máskor az állcsontok egymáshoz közelítésekor a tuberek az alsó állcsont lágyrészeivel már akkor ütköznek, mikor a frontfogalmak megfelelő gerincek között még nagy a távolság. Ebben az esetben a tuberek megrövidítése jöhet szóba. Nagyon kiálló, kiemelkedő és alámenő csontrészek is károsak a protézis viselésekor, ezeket is könnyen el tudjuk tüntetni. Természetesen a képző műtétekre nem mindig van szükség, ha azonban foghúzásokat végzünk, például a felső II. vagy III. nagyőrlőket húzzuk ki, az extrakcióval egyidejűleg a fogmeder, illetve a tuberek korrekcióját is elvégezhetjük. A képző műtéttel nem szabad azonban túlsók csontszövetet eltávolítani, mert akkor is maradhatnak vissza éles csontszélek, hanem csak a kiálló, zavaró csontlécek, dudorok lesimítására, eltüntetésére szorítkozunk, így az egyenetlen és hosszú ideig tartó sorvadást megelőzzük és a betegnek hamarosan jól használható fogsort tudunk készíteni. Általában nem szükséges, sőt karos a periapikális folyamatokkal bíró,
