Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

20

Első főrésze a fogászat történelmét tárgyalja Sprengel és Carabelli nyomán, tehát eredetiség nélkül. Sőt csodálható, hogy ő, aki olyan kitünően ismerte a latin klasszikusokat, elszalasztottá az alkalmat Horatius, Martialis és Juvenalis szatíráiban felhalmozott érdekesnél-érdekesebb fogászati utalásokat felsorolni, noha Carabelli is idézi egyikét-másikát. A régi történelem előadásában tehát nem törekedett önállóságra. Annál figyelemre méltóbb és érdekesebb az, amit arról az időről mond, melyben ő élt. Itt már saját szemével lát és a maga esze szerint ítél. Ezt a következőkben szószerint közöljük, tekintve, hogy Barna műve nem közkézen forgó könyv, az egész országban nincs belőle talán több 5—6 példánynál:

,,Korunk. A fogászatnak jelenleg diszlő iskolája igen szép jelszót választott magának u. m. conservalni, ellentéteképen a tudatlanok s tele torkú nyeglészek által a legotrombább módon követett eljárásnak, mely nem tartá érdemesnek, vagy ha igen, nem birt hozzá avatottsággal, hogy a kóros fogak megmentésére időt és fáradságot szenteljen, hanem azokat egyremásra, de még a gyanúsokat, sőt az egészségeseket is kiszedte, vagy betördelte.

A fogászat conservativ törekvésének egyik legszebb vívmánya az aurificatio (a fog kóros üregének aranynyal való betömése) itt van helyén ezt példaképen felhoznom, hogy megemlíthessem azon visszaéléseket s a szenvedőkre háramló nagy károkat, melyek hosszú árnyképen vonulnak utána; mai nap mindenki csak aurificál, de sajnosán tapasztaljuk, hogy a nagy conserválni akarásban messze eltérnek az igaz úttól, melyen járniok kellene s a helyett, hogy orvosi segélyt nyújtanának, szaporítják vagy fokozzák magát a leküzdendő bajt. Mit ér, mit használ a legszebb törnzés, ha a fogász nem képes birálatilag megítélni, ha vájjon a tömzendő fog alkalmas-e javallatilag a tömez felvételére?

„Ha fürkésszük okát ezen baljóslatú iíanytévesztésnek, s félszeg eljárásnak, azt a technicismus uralmának s az ez által megzavart egyensúly természetes következményének kell tulajdonítanunk, melynélfogva, a tudományos alapon nyugvó műtéti fogászat háttérbe szoríttatik és sajnosán elhanyagoltatik elannyira, hogy a gyakorlott és jó műtő idestova Biogenes lámpájával lesz keresendő; én részemről azt követelem a fogásztól, hogy mindenekelőtt teljes képzettségű orvos legyen, mindenekfelett pedig olyan műtő, ki a birálatilag javallott műtétek végrehajtásában mester legyen, vagyis: óvatos, ügyes és határozott; modorában pedig nyugodt, gyöngéd, és tapintatos svavis in modo, fortis in re; a ki ezen tulajdonságoknak birtokában van, az, mint gyakorló fogorvos oly foganatos sikerrel