Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
39 таи. Schröder е szempontból a következő beosztást adja: 1. Tóte-á-téte harapás (például eszkimóknál). 2. Physiologias prognathia (például négereknél). 3. Lapos és kompenzált oldalharapás rneso- vagy orthognatliiánál (például egyiptomiaknál). Szerző 315 néger, 132 melanéziai, 31 egyiptomi, 47 indiai, 48 európai és 17 magyar koponyát tett vizsgálat tárgyává fukcionális norma szempontjából és arra az eredményre jutott, hogy a civilizálatlan népeknél a funkcionális norma ige ngyakori, míg a civilizált népeknél mindinkább ritkaság számba megy. (Behák.) Konzerváló fogászat. B. STEINER, Wien: Tapasztalatok diathermiával. Z. Stom. 1936. No. 12. A fogászati diathermia az utolsó évek irodalmában napfényt látott pro és kontra kritika után szerző szerint igen sikeresen alkalmazható segédeszköznek bizonyult. Szerinte az a körülmény, hogy károsítani is lehet vele, nemi diszkreditálhat egy eljárást, mert ez a vélemény csak akkor állhatna meg, ha a károsítás elkerülhetetlen lenne. Szerző a balsikereket hiányos technikai készségre vezeti vissza. Előfeltételül szabja tehát meg a diatlrermiás technika, az elektromos és biológiai alapismereteket, valamint a methodikai jártasságot. Gyökérkezelésnél 40—60 mA-nél nagyobb áramerősséget nem alkalmaz és ezt is megszakításokkal adagolja. Míg valaki a methodussal nincs teljesen tisztában, ne dolgozzon érzéstelenítés mellett. Ezzel szemben megfelelő jártasság mellett ajánlja az érzéstelenítést (?), annak ellenére, hogy megjegyzi, hogy nem az áramerősség és az árambehatás tartama, hanem a paciens reakciója a mértékadó. Gangrénakezelésnél több napon át frakcionáltan diathermizál, hogy az időközben kinövő spórákat is (?) elülje. Figyelemreméltónak tartja, hogy egyszeri kezelés után is el lehet zárni olyan fogakat, mdyek más kezelésnél ezt nem tűrték. Szerző ezt a jelenséget nem tudja megmagyarázni, nem tartja valószínűnek, hegy egy ülésben sikerülne a sterilizálás, hanem azt hiszi, hogy az elektromos áram specifikus hatása szerepel gyógytényezőként. Nagyon nagy fontosságúnak tartja a diathermiát a Rest-pulpitiseknél, ahol igen nagy áramerősséget adagol. A diathermiás metszést főleg foghúspapilláknál alkalmazza sikeresen, továbbá tályog-incizióknál, ahol előnyösnek tartja, hogy az égési pörkkel ellátott sebszélek kevésbbé tudnak összetapadni, mint a metszettek. Végül a diathermiás átmelegítés alkalmazásáról és előnyeiről ír. (Kőmíves.) Dr. LOUIS I. GROSSMANN: Megváltozott felfogásunk a fogbélnélküli fogakat illetőleg. (The Journal of the American Dental Association and The Dental Cosmos. 1937. 12.) Az utóbbi években megváltozott felfogásunk a fogbélnélküli fogakkal szemben. A foigbélnélküli fog nem holt anyag, hanem élő kapcsolatban áll a környező szövetekkel. A fogbélnélküli fogak bakteriológiai vizsgálatánál az apikális vagy periapikális tér positiv bakt. lelete még nem feltétlen bizonyítéka a fertőzésnek. A fertőzés csak részben függ a behatoló csíráktól, részben a megtámadott szervezet védekező képességétől is. Hiszen több szerző szerint már a szuvas fog fogbele is krónikusan fertőzött. Bryant és Polevitzky fogbélnélküli fogak esetén a vérképet vizsgálták, még pedig két csoportra osztva a vizsgált eseteket: az 1.-ben gyökércsatoma-terápiát végeztek a szokásos módon, a 2. csoportban
