Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
29 módszerrel elért klinikai eredmények megítélésekor tekintetbe kell vennünk azt a körülményt is, bogy a villamos kezelés mellett más kezelési módszert is alkalmaztak-e egyidejűleg. A kezelés eredményessége, ha a gyökércsatornát bőséges antiformin és savhatással erőművileg kitágították, majd egyenárammal való kezelés után jó gyökértöméssel látták el, semmi esetre sem írható kizárólag az alkalmazott módszer javára, még akkor sem, ha az egyes ülések között használt antiszeptikus betétektől eltekintünk is. Hiszen a tisztán mechanikus és kémiai kezeléssel is kitűnő eredményeket értek már el. Összefoglalás. Ha a három fent felsorolt módszer értékét akarjuk megítélni, úgy a bipoláris módszert, mint legkisebb értékűt, a katódos módszert, mint a legmagasabb értékűt kell elismernünk. Míg a bipoláris gyökérkezelés egy lépéssel sem vitt előbbre az erőművi kezeléseiméi, addig az elektroforézisen nyugvó katódos gyökérkezelés jódos jódkálium-oldat, mint elektrolit alkalmazása mellett, lehetővé teszi át nem járható gyökércsatornarészek csírtalanítását. Az anódos gyökérkezelés a bipolárissal szemben azt az előnyt nyújtja, hogy általa betört tűvel eltorlaszolt gyökércsatornarészek bizonyos mértékig hozzáférhetőkké válnak. Mindenesetre le kell azonban szögezni, hogy még a katódos gyökérkezelés sem tekinthető a gangraenakezelés problémája végleges megoldásának a mechanikoJkémia módszerekkel szemben fennálló tagadhatatlan előnyei ellenére Sem. TT T , , Varga István dr. A fogatlan állcsont és az állkapocsízület anatómiai és fiziológiai viszonyai, különös tekintettel az artikulációra és a harapásvétel technikájára. G. Steinhardt ezen tanulmányokat különösen a harapásvétel és artikuláció szempontjából folytatta. A fogatlan száj izületi viszonyait három részben tárgyalja: I. az izületi viszonyok az izületi fejecs normális helyzetében; II. az izületi viszonyok a harapási helyzet változása közben; III. az izületi viszonyok az ú. n. diskusnélküli Ízületeken. A harapás módja és az izomzati viszonyok határozzák meg a rágómozgásokat és ezzel az Ízületek alakját. A fogak elvesztése után a rágópályát az Ízületek alakja határozza meg, vagyis az ízület aktiv vezető tényezővé válik. Ezt a felfogást vallja Balters-sel szemben Gysi és Schröder, amelyhez a szerző is csatlakozik. Ilyen alapon az ízületeket felosztja: 1. olyanokra, amelyeknél lapos ollóharapásban voltak a fogak,
