Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
73 és szilárdan fekszenek, állanak, foglalnak helyet az alapanyagban (matrix), tartsuk, kíméljük, hagyjuk meg. A dentincsatornákat a Newman által észrevett, felfedezett és a savban nem oldható, el nem pusztuló hüvely, burkolat (sheaths) veszi körül, míg belül a csatornákban, csövekben a Tomes-féle rostok (fibrillae, fibrils), finom szálacskák nyúlnak el, a fogbél odontoblastjaitól egészen a zománcig, amelyben aztán elvesznek. így ezek által a fibril Iák által a fogbél összeköttetésben van a zománccal és a cementummal. A dentincsatornáknak rövid, vékony kiágazásaik vannak, hogy ezek által az érülközés (anastomosis) meg legyen. A dentinnek főkép a cementumhoz közel, a cementum közelében van egy szemcsés-granuláris (granular layer of Tomes) rétege protoplasmával tele. Ebbe a rétegbe nyúlnak bele a dentincsatornákból kibúvó fibrillák (fibrils). A Tomes-féle granularis rétegtől különböznek az úgynevezett interglobularis űrök, helyek (interglobular spaces). Ezek a helyek láthatók a dentin bármely részen úgy a gyökérben, mint a koronában; ezek kalcifikációs zavarok, melyekkel a zománcban is találkozunk. A dentin által bezárt üregben (cavum) foglal helyet a fogbél (pulpa dentis) kötőszöyeti sejtekkel, kocsonyaszerű intercellularis anyaggal, vérerekkel, idegekkel és odontoblast okkal. Ezek az odontoblastok a dentin közelében a fogbél felületén foglalnak helyet, alkotják a fogbél külső rétegét a dentin mentén. A dentinnek az állcsonton kívül eső, szabad részét, koronáját az ínyig terjedőleg erős, vékony oszlopokat, prizmákat, rudacskákat tartalmazó zománc (substancia adamantina, enamel) takarja, hogy a fog alkalmas legyen az erős munkára, harapásra, szaggatásra, rágásra, örölésre. A puha den tint védi a kemény zománc, amelyet zománchártya (Nasmith-féle membrana) borít. Az ágy (matrix) anyaga nem olyan erős, mint az abban fekvő zománcoszlopok (rods), rudak anyaga, amely nehezebben oldódik a higított savban. A zománcoszlopokat a dentin-zománchatártól kezdődő Retziusféle rétegek, csíkok keresztezik részútosan (obliquely) és nyúlnak a zománc felületéig nem párhuzamosan, sem a dentin-zománc határral, sem a zománc felületével. A zománc felületén látható párhuzamos gyűrűk az úgynevezett Schreger-féle vonalak. A dentinnek az állcsontban fekvő része, a gyök-dentin réteges cementummal van bevonva. A rétegekben (lamellae), vagy rétegek között találhatók a különféle alakú, nagyságú, fekvésű űrök (lacunae,
