Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
74 .spatium, spaces), amelyekben cementtest,ek vannak. Az űrökből szálacskák, csatornaszcrű nyúlványok (canaliculi) 'ágaznak szét, inkább kifelé, mint befelé a dentin felé. A cementtestek, sejtek (Cement Corpuscles) nagy mennyiségben vannak a gyökcsúcs, a gyökér vége (apex) körül. Ha a gyökcsúcs a genyben sokáig fürdik, a cementsejtek elpusztulnak és így a cementszövet mérges anyaggal lévén tele, okvetlen eltávolítandó. Ily esetben ne feledjük, hogy az abscessus biológiai probléma. A cementum a legvékonyabb az íny, a gyökcsúcs felé vastagodik és a legvastagabb a gyökcsúcs körül. A legtöbb és a legterjedelmesebb rétegeket itt találhatjuk. Ezek a rétegek a fogra való erőhatás alatt jönnek létre; a cementumnak egy újabb rétege formálódik, hogy a fogat új helyzetében megerősítse. A fog lazán fekszik az állcsontban addig, amíg ki nem búvik és nyomás alá nem kerül. Azért az állandó kisőrlőfog (premolar, bicuspid) véletlenül kijön a nagy tejőrlők (temporary, deciduous molars) kihúzása alkalmával. A cementum, egy másik tulajdonsága az, hogy amikor felszívódás (absorptio, absorption) folytán a foggyökér oldalán a dentin bevágódik, megcsorbul, azt megroparalja, a bevágást, csorbát betölti. A cementum, benyúló, befekvő rostok (fibrae, fibers) által egyesül a gyökhártyával (periodontium, peridental membrana, pericementum), amely körülveszi a gyökeret és így a foggyökér és a fogmeder (alveolus) fala között foglal helyet. Az állcsont periosteumja (csonthártya) a fogmeder (alveolus) szélén (border) megállvan, egyesül a gyökhártyával (periodontium, peridental membrane). A peridentalis membrana közös hártyája a fogmederben a foggyökérnek és az állcsontnak s mint ilyennek a rostjai a fognyak cementjéhez tapadva a csonthártya rostjaival egyesülnek és1 alkotják a ligamentum circularet, foggyürüt. A peridentalis membránét (gyökhártya) felosztják három részre. Az első rész az alveolus szélétől a fog felülete felé (occlusally), hogy támogassa az ínyt (gingiva); a második rész az alveolus szélétől (border) a foggyökér csúcsa tájáig, a harmadik rész a foggyökér csúcsa környékén. A gyökhártya gazdag rostokban, amelyek a cementumból kiáradva mindenfelé folynak, szerteszéjjel ágaznak; anastomosisok által egymással összeköttetésben vannak közel a foggyökér felszínéhez, hogy támogassák a fogat mindenféle erőhatás alatt.
