Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

20

Hauptmeyer a csúsztatósínt magából az ív anyagából hajlítja ki fogóval és ezzel a forrasztást és laboratóriumi munkát kiküszöböli.

Kisebb oldalirányú eltéréseknél ezekre a segédeszközökre szükség nincs, mert az intermaxilláris gummigyürűk húzóhatása ezeket kiegyenlíti.

A felső állcsont horizontális töréseinél már nem jövünk ki ily egyszerű eszközökkel. Ezek már természetüknél fogva intézeti kezelést igényelnek, a csaknem mindig jelenlévő agyrázkódás és koponyaalapi törés miatt.

9. ábra. Kxti'a int r a órái is készülék felső állesonttiirések ellátására.

Egyes fogcsoportok törésénél, ligaturákkal rögzített sínezéssel teljes gyógyulást lehet elérni. A felső állcsont nagyobb részének horizontális törésénél, azonban a lesüllyedt tört részt, csak extraintraorális készülékekkel lehet a helyén tartani.

Többféle alakú és hajlítású készülék van használatban. Alapelvük mindnek ugyanaz. Egy labiális ívhez, mely a felső állcsont fogaihoz ligaturákkal van rögzítve, egy vastagabb (kb. 2.5 mm.) újezüst- vagy aluminiumdrót van forrasztva, mely szarvasagancsalakú formába hajlítva, a két szájzúgnál kilép a szájüregből és felfelé hajlik. A szájból kiálló drótrésztől gummiszalagok haladnak a fejrehúzott vászonsapkán lévő horgokhoz. (9. ábra.) Biztosabb tartást ad, megfelelően alápárnázott homlokkötés fölé helyezett drótkorona, melyhez az extraorális szárak hozzá vannak forrasztva. Természetesen