Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
118 A Kent eltávolítja, a rézmatrica lenyomati oldalát 10 percre ismét galvánfürdöbe helyezzük, mely fürdő rhodium-sót tartalmazó úgynevezett Helioplatbad. A rézmatricába egy összefüggő vékony rliodiumfólia csapódik ki. Mivel e fólia, ha a rezet salétromsavval leoldjuk, nagyon törékeny, a kavitást és környékét már előzőleg acetonlakkal töltjük ki, mely acetonlakk gyorsan szilárdul. A rezet tehát salétromsavval eltávolítva, a rliodiumfólia hátsó falát kerámiai beágyazóanyagba helyezzük, ügyelve, hogy a beágyazóanyag a fólia szélét is borítsa. A fóliát erősítő acetonlakkot acetonban kioldjuk. Az ily rhodiumfóliában égetett magasan olvadó porcellánból készült inlay tökéletesen zár a széleken, de az eljárást a magánpraxis számára egyszerűsíteni kellene. (Szondy.) E. FAESCH (Basel) : Platinagyürüs porcellánkorona. Schw. Monatschr. f. Zhk. 1936. 9. szám. A szerző kis- és nagyőrlő fogakra ajánlja váll nélkül készülő, platingyűriÍ3 porcellánkoronáját. Indikáció ugyanaz, mint a fém-borítókoronáké, de túlalacsony fogakra nem ajánlja. A csonkelökészítést nagy gonddal végzi approximálisan és occlusalisan, kicsit többet csiszolva le, mint a fémkoronák előkészítésénél szokásos. Körülbelül 2 mm.-re veszi ki a csonkot a harapásból. Leméri a csonk legnagyobb kerületét s vagy platiniridiumból forraszt a méretnek megfelelő gyűrűt, vagy a zürichi Köllilcer-cég által forgalomba hozott, kész gyűrűket használja, A gyűrű applikálását a szerző helyszűke miatt nem közli. A gyűrűre tetőt nem forraszt. Az elkészült gyűrűre S. S. White-féle „Semi Opaque” poreellánt visz fel, kimodellálva a koronát, 1320 C°-on égeti. Második égetéshez a fenti masszát magasan olvadó porcellánnal keveri össze s ismét 1320 C°-on égeti ki. Megfelelő korrektúra és szájbapróbálás után 6 percig égeti az előbbi hőfokon s az így elkészült koronát beragasztja. Hangsúlyozza a szerző, hogy közölt eljárása a Vita-eljárással készülő platiniridiumvázas koronánál és a Hrumm-koronánál előbbi keletű. (Szondy.) Anthropologie. PROF. EULER: Az alsó bölcsességfog 4000 év előtt és ma. D. Z. W. 1936. 35. sz. Az összehasonlító vizsgálat anyagát egyrészt a breslaui „Történelemelőtti emlékeket gondozó hivatal” 105 állcsont lelete (a neolith-bronzkor 4000 éves ind'ogermán lelete), másrészt 150 egyetemi hallgató vizsgálata révén nyerték. Az összehasonlító vizsgálat eredménye: A bölcsességfog megnehezített elötörésének száma napjainkban emelkedik. 75%-ban a helyi viszonyok nem voltak normálisak; ennek folytán a következményes zavarok is gyakoribbak. A bölcsességfog hiánya napjainkban nem gyarapodik, sőt a neolith koréhoz képest (26.8%) csökken (1.3%). Cavallaro azon nézete, hogy az alsó bölcsességfog napjainkban nagyság és szélességbeli növekedést mutatna, a történelemelőtti leletekkel nem bizonyítható. Már a praehistorikus leleteknél az 5 esücskü bölcsességfog gyakoribb volt, mint a 4 csücskü. Nem bizonyult valónak, hogy az alsó fogsornak distalis eltolódása az állkapocs testéhez, illetve a foramen mentalehoz viszonyítva a bölcsességfog területén helyhiányhoz vezetne.
