Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
119 Nem bizonyult valónak továbbá, hogy az alsó állcsontnak a patkó vagy ellipsis alakból parabola alakba való átmenete szaporítaná a bölcsességfog előtörési rendellenességeit, mert már a praehistorikus korban gyakoribb volt az alsó állcsont parabola alakja. Hogy ennek dacára régen az alsó bölesességfog előtörése simábban ment, mint ma, annak oka, hogy az állcsont erősebb hosszanti növekedése mellett az állkapocs belső szöglete szélesebb volt, úgyhogy a felhágó szár külső széle nemcsak hátrább, dé jobban bukkál felé feküdt. Összefüggésben volt ez az akkori igen erősen igénybe vett rágómechanizmussal, mely már a kora ifjúságban a fogak erős igénybevételét tette szükségessé. Az állcsont hosszanti növését magyarázhatja az a körülmény is, hogy a táplálék megragadása, csontról való leszakítása a fogaknak eszközök helyett való alkalmazása azt tartósan előrehúzta. A szélességbeli növekedést kétségtelen elősegítette a kiadós őrlő mozgás, mely a fogak erős lekopásában és kopási ártalmaiban is megnyilvánult. Mindkét irányú növekedést lehetővé tette a gyermekkor csaknem szúmentes állapota, mely a fogak kiadós használatát nem gátolta. (Makovényi.) Profetika. Dr. HANS REHM: Az anatómiai és physiologiai alapelemek gyakorlati értékelése a fogatlan állcsontról teljes protézis készítése esetén készült lenyomatnál. (Die praktische Auswertung der anatomisch-physiologischen Grundlagen des zahnlosen Kiefers für den Totalersatz durch den Abdruck.) D. Z. M. und Kieferheilkunde. 1936. 4. füzet. 236. oldal. A lenyomati eljárás megválasztásánál az állcsontformák kfflönféleségei, valamint a processus alveolarist körülvevő mozgékony lágyrészek viselkedése veendők tekintetbe. Fontos, hogy az állesontfelületeket borító szöveteket a protézist érő rágőnyomás felvételére amennyire csak lehetséges, igénybe vegyük és e célból a nyálkahártyát lehetőleg teherviselésre alkalmas állapotában kell lemintáznunk. Ezért elsősorban a szájüreg gondos megvizsgálására van szükség. Az indikációk megbeszélésénél célszerű a felső és alsó állcsont-esetek különválasztása. Ha oly felső állcsontról kell lenyomatot venni, amelynél a fogmedernyúlvány jól kifejezett és a nyálkahártya mindenhol egyenletes és kevéssé engedékeny, akkor az egyszerű anatómiai gipszlenyomat elegendő. Ha a processus alveolaris kevéssé kifejezett és a lágyrészek uralják a helyzetet, akkor ,működéses, azaz funkciós lenyomat van helyén. Normális egyenletesen engedékeny nyálkahártya esetén a gipsz funkciós lenyomatot ajánlja, sellakguttaperchából készült egyéni kanállal. (Drótból készült nyél a lenyomatkanál kezelését lényegesen megkönnyíti. A kanálra az Ah-vonalnak megfelelően helyezett 2—3 mm. vastag fekete viaszesik jó lezárást biztosít. Л ref.) Oly esetekben, amikor a nyálkahártya engedékenysége nagyobb mérvű, plasztikus lenyomatanyagokkal veszünk funkciós lenyomatot. Ezekkel compressiós lenyomatot csinálhatunk. Ha az engedékenyebb nyálkahártyarészletek a szájpad közepe felé feküsznek és ellenállóbb szövetekből vannak körülvéve, akkor a funkciós lenyomat zöld plasztikus (Kerr-)anyagból (rágónyomással) jól bevált. 3*
