Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
117 Patho-biologia. ULLMANN KARL: A leukoplakiák kóroktanához. (Zur Pathologie der Leukoplakien.) Z. f. Stom. 1936. 1062. oldal. Szerző a leukoplakia keletkezéséről szóló kutatásainak eredményeit ismerteti. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a leukoplakia lueses alapon való keletkezéséről (leukoplakia luetica) szabályszerűen beszélni nem lehet, mint azt először a budapesti Schwimmer Lajos már 1877-ben és többek között ő is utoljára budapesti 1935. évi nemzetközi dermatolaguskongresszuson hangsúlyozták. Sokkal inkább anyagcserezavarok, elsősorban a cholestearinaemia látszanak szerepet játszani. A leukoplakia ezen fajtáját (leukoplakia hypercholesterinica) tekintettel arra, hogy a Cholesterin lokálisan is, nemcsak a vérben éppen a leukoplakiás helyeken található nagy koncentrációban és általános a tapasztalat, hogy éppen praecancerosus folyamatoknál a cholesterinszázalék lokálisan emelkedett, a leukoplakiás foltokat a rákot megelőző jelenségnek tartja. A szöveti képben ilyenkor a hám ulcerosus vagy elszarusodó elváltozását, krónikus vagy akut gyulladást a hám alatt, a kötőszövet fibrosus megvastagodását és annak atrophiáját találjuk. Az atrophiához gyakran csatlakozik a kötőszövet sclerosisa. Ilyen folyamatok nemcsak a szájban, tehát a pofán, nyelven, garaton stb., hanem például a női genitaliákon (kraurosis vulvae, BreisTcy) is mint egy a tüneteiben igen hasonló megbetegedés jelentkezik. A gastroszkóppal sikerült újabban felfedezni, hogy a szájnyálkahártyafolyamatok egész soránál a gyomorban is hasonló jelenségeket találunk (glossitis superf. erosiva, papillitis linquae, Hunter—Möller glossitis, Lichen ruber planus stb.). A rák ezen prodromális jelenségeit kell a jövőben a kutatás tengelyévé tenni és ezen lokális változott viszonyok helyrezökkentésének módozatait vizsgálat tárgyává tenni. (Hattyasy.) Kerámia. MAX GROGG- (Basel) : Kerámiai célokat szolgáló újfajta matricákkal való kísérletezés. Schw. Monatschr. f. Zhk. 1936. 9. szám. A régi fóliázós módszerrel tökéletes széli záródású porcellánbetéteket csak kivételesen sikerült égetnünk, mert ha be is ágyaztuk a platinfóliát beágyazóanyagba, deformációk rendszerint bekövetkeztek. Brill volt az első, ki fólia nélkül tökéletes széli záródást ért el. Brill eljárása az 1200°-ig olvadó porcellánok égetéséhez kiválóan alkalmas, szögletpőtlásos betétekhez célszerű azonban, ha magasan olvadó porcellánt használunk, mely porcellánok égetésére az ismert beágyazóanyagok alkalmatlanok. Tudniillik a porcellán ily magas hőfokon egybeolvad a beágyazóanyaggal. A szerző, hogy az egybeolvadást elkerülje, több kísérletet végzett: 1. Kolloid! platina-port (Platin Mohr) kevert össze alkoholos sellakoldattal s e folyadékkal ecsetelte be a beágyazóanyagot. 2. Megolvadt platinát permetező, elektromos pisztoly segítségével igyekezett a beágyazóanyagból elkészített mintát vékony platinabehuzattal ellátni, de sem az első, sem a második kísérlete kielégítő eredményhez nem vezetett. 3. Galvanikus úton állította elő a fóliát. Az eljárás menete röviden a következő: a kavitásról vett Kerr-lenyomatot finoman elosztott rézporral beszórva, rézsulfátot tartalmazó galvánfürdö katódjához kapcsoljuk. A lenyomatfelület 1 cm2-ére eső áramerősség 60 milliampére, 3 volt a feszültség és 20—30 C° a fürdő hőmérséklete. 1—2 óra múlva a lenyomatban körülbelül \/2 milliméter vastag rézbevonat csapódik ki. s
