Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
116 csatornák körül kis beszürődéses gócokat és cementképződést, két esetben kimondott gyulladást talált. A három perforált gyökércsúcs gyógyult talán legszebben. Az 5., 0., 7. képen látható tökéletes gyógyulás meglepően szép. (Talán csak a Gottlieb— Orbán—Stein által közölt eredményekkel hasonlítható össze, Bef.). Ezen képeken igen jól látszik az a vonal, ahol a gyökércsúcs átfúrása történt. Az előállott keményállományliiányt a gyökértömésül használt dentintömeg azonnal kitöltötte, melyből a .gyökércsúeson túl is került. A túlérő részt a szervezet lebontotta és mindegyik esetben a gyökér körül cementburkolatot termelt, mely az átfúrt részt is egységesen lezárta. A gyökér körül gyulladásnak semmi jele nincsen. Az exstirpatiós eredményeket összegezve azt mondhatjuk, hogy leginkább szembeötlő az, hogy a legjobb eredmények ott mutatkoztak, ahol a gyökérhártya reparativképcssége leginkább érvényesülhetett, azaz a teljesen átfúrt gyökércsúcsnál. A dentinfuradék ideális implantatum. A 11 eset közül csupán kettő nem adta a kívánt eredményt. Feltűnő, hogy ezen jó eredmény a sterilitás különösebb betartása nélkül állt elő, tehát ismét a ‘ gyökérhártya nagyfokú reparativképessége mellett szól. Ezen eljárást a szerző immár 5 éve gyakorolja igen jó eredménnyel. A gyökércsúcsnak dentinnel való lezárására a közelmúltig visszafelé hajtott Beutelrock-fúrókat használt, melyeknek hegyét leköszörülte és vágó élüket is szellemesen megváltoztatta. (Üjabban erre a célra külön fúrótípust szerkesztett, melyet a bécsi kongresszuson mutatott be nagy sikerrel, lief.) Tekintettel az eljárás nagy gyakorlati jelentőségére is, az érdeklődőknek az eredeti közlemény tanulmányozását ajánlom, ahol számos gyakorlati részletre is utalás történt. (Hatty азу.) Paleontologia. GREVE: Az új kőkor szakbeli fogsorokon látható kopási jelenségekről, mint a táplálék felaprózásánál véghezvitt állkapocsmozgások kifejezőiről. D. Z. W. 1936, 35. szám. Az új kőkorszakbeli sziléziai koponyaleleteken feltűnik a fogaknak már a gyermekkorban, tejfogakon is igen nagy mértékben feltalálható kopása. Ez a kopás oly mértéket ér el, hogy a fogak érintkezési pontját is meghaladja, a fog koronájának keményállományát nagyrészben elkoptatja. Ennek megfelelően a fogbél visszahúzódik, secundaer dentint termel, de sokszor nem is tudja követni a keményállomány kopását s a művi ártalmak végül a fogbél elhalásához vezetnek. Ez magyarázza egyébként szúmentes, nagy mértékben lekopott, de nem exponált fogbelű fogak gyökércsúcsa körül (a periapikális gyulladásos folyamatok következményeiként) sűrűn jelentkező csonthiányokat. A kopás ezen mértékét csak az igen kemény táplálék, a kenyérhez használt liszt feldolgozása közben közé keveredett kőpor okozhatja, csakúgy, mint azt napjainkban is helyenként látjuk. A kopás alakja — a felső fogaknak palatinális, az alsóknak bukkális, illetőleg labiális felületét illetve — a rágás mechanizmusában nyeri magyarázatát. Bár az izmok tapadására egyáltalán nem, az állcsont mozgási pályájára csak néhány leletből következtethetünk, a kopási sajátosságnak a maitól semmiben sem különböző alakja arra enged következtetni, hogy az izületi pálya az újkőkorban a maitól nem különbözött. (Makovényi.)
