Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
Ill A kísérletek alapján, szükségesnek látszik az amalgámok szilárdságának fokozása. Paffenbarger kimutatta, hogy már 1899-ben egy Kellar nevű szakember ezüstdarabkákat ékelt tömés közben az amalgámba és így sikerült a töméseket erősebbé tenni. Az ezüst e célra legalkalmasabbnak látszik, mivel az ötvözeteknek úgyis legfontosabb alkatrésze. Az amalgámtömésekbe 90%-ban ezüsttartalmú fémlapokat helyezünk el tömörítés közben. Kitűnt, hogy az amalgám a behelyezett ezüstlapokkal chemiailag egyesül. A beékelés által az amalgám összes tulajdonságai számunkra kedvezően változnak meg. Beékelésre és az amalgám megerősítésére 1 mm. átmérőjű ezüstrudakat és lemezeket használunk, melyeket a tömés alakjának megfelelően vágunk ki és helyezünk el. A tömést a szokásos módon kezdjük el amalgámmal. A gingivalis falat amalgámmal fedve, nem sokkal efölött már elhelyezhetünk egy ezüstlapot. Egy másik erősítő lap az occlusalis felszín közelébe kerül, míg a labialis és buccalis csücsökre terjedő részekbe két kisebb, V-alakú ezüstdarabot ékelünk be. Az ezüstlemezeket vagy darabkákat tömés közben tömőműszerrel, ha szükséges, néhány kalapácsütéssel szorítjuk helyükre. A beékelt darabok mindig amalgámmal teljesen körülvéve feküdjenek, ne jussanak a felszínre. A kísérletekből, 3 évi tapasztalat után, a következőket szűrhetjük le: Ezüstlemezek és rudak beékelése által az amalgám szilárdságát nagymértékben fokozhatjuk. Míg az 1.5 mm.-es átmérőjű, 15 mm. hosszú amalgámrúd szakítási szilárdsága harántirányú megterhelésre csak 3 font volt, ezüstrúd beékelésére 18 fontot ért el, tehát hatszorosára növekedett. Az amalgám gyenge pontja tehát a beékeléssel teljesen megszüntethető, illetve a szakítási szilárdság a beékelés folytán a 20-karátos aranyét megközelíti, teljesen megbízható, magas értéket mutat. Az amalgám többi tulajdonságait is kedvezően befolyásolja az ékelés, a folyás csökken és a másirányú megterhelésre mutatkozó ellenállás is 100%-kal növekszik. Másik előny a kész tömés higanytartalmának lényeges csökkenése. Minthogy a tömésnek jelentékeny része ezüstfémből áll, a higanytartalom, mely a tömésnek mindig gyenge oldala, több mint felére csökkenhető. A kész tömés expansiója és contraetiója is csökken az ezüstlapok behelyezése által. Némi nehézséget okoz kezdetben az összetett, II. osztályú kavitásokban az o'cclusalis és approximalis részeket összekötő fémlap elhelyezése. Ennek a
