Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
112 résznek nyiréssel szemben is kell ellenállást kifejteni és ezért a fémlapot ívalakban hajlítva ékeljük be, az axiopulpalis él közelében, úgyhogy szélei a labialis és buccalis fal közelébe érjenek. A beékelt fémlapot szorosan körültömjük amalgámmal és így kényszerítjük az ötvözetet, hogy az oldalfalakhoz szorosan odafeküdjék, míg az ezüstlapok condensatio közben erősen beékelődnek az amalgámba. A kavitásalakítás nem tér el a szokásos, Black-féle kavitásalakítástól. Fecskefark kiképzése az occlusalis felületen, a zománcszélek alakítása az ismert módon végezhető. Az axiopulpalis élt célszerű letompítani. Az így készült tömések tartása és erőssége az aranybetétekét megközelíti, gyakorlatilag eléri, sőt retentiója a betétekénél jóval nagyobb lehet. Három év tapasztalatai alapján Bull azt állítja, hogy sikerült megoldania a beékelés segítségével a jó, teljesen megbízható és mégis egyszerűen készíthető és olcsó tömés problémáját. Módszere annyiban biológiai, hogy a kavitás kiterjedését, nagyobb dimenziókat, illetve nagyobb dentinveszteséget nem tesz szükségessé, sőt kellő gyakorlat után még egészen sekély (1.5 mm.-es) kavitásokban is teljes eredménnyel alkalmazható. Az ötvözet folyása a beékelés következtében körülbelül felére csökken, a hőbehatásokra történő térfogatváltozás is jóval kisebb, mint a tiszta amalgámtöméseké. (Molnár László.) II. E. WILLIAMS: Konzerváló fogászat. (Operative dentistry.) J. A. D. A. 1936. okt. A konzerváló fogászat a szakorvos mindennapos működési területe és idejének jórészét ez veszi igénybe. A hosszas és fárasztó konzerváló műveletek közben fontos a szék beállítása és a patiens megfelelő elhelyezése. П. E. Williams azt ajánlja, hogy lehetőleg ülve, kissé a beteg mögött elhelyezkedve dolgozzunk, mert így a beteg leheletét sem- szívjuk be állandóan. A nyálszívó használata nem mindig szükséges. Néha a beteg egészen jól tud nyelni kezelés közben is. Az üvegnyálszívók előnye, hogy látjuk a nyál folyását az üvegen át, de könnyen eltörnek. A fémnyálszívók törhetetlenek, de nem átlátszók. Ügy a fém-, mint az üvegnyálszívók könnyen sterilizálhatok, de lélektani okokból sokszor célszerű volna, ha a betegnek ad oculos demonstráljuk, hogy a nyálszívó tiszta és nem egy másik szájból kerül az övébe. Ezért újabban a depók viaszolt papírból készült nyálszívókat hoznak forgalomba.. Ezeket a nyálszívó többi részével érzéstelenítő ampulla (üres) segítségével hozzuk összeköttetésbe. A nyál folyása az ampullán át jól látszik. Természetesen a használt papímyálszivót mindig eldobjuk és minden beteg előtt a dobozból újat veszünk elő. A gumminválrekesztőt 1804-ben Sanford C. Bármim adta szakembereknek. A rubber-dam fékezi a patienst, mint a gyeplöszár a csikót és udvarias módszer a kezelés közben történő beszélgetés megakadályozására. J. M. Prime szerint a nyálrekesztőt a fogorvosoknak csak 20%-a használja. Néha nélkülözhető is, a konzervatív munka közben. Például szilikáttöméseknél, ha azok nem terjednek az íny közelébe, mert túlzott desiccatio élő fogbél esetén nem kívánatos. V. osztályú kavitásokba szilikát nem való, ezeket fémmel, amalgámmal, vagy koheziv arannyal kell megtömni. A molarisok IT. osztályú kavitásait rendszerint amalgámmal tömjük, de ha aranyat használunk e célra, sokkal gyorsabb és biz
