Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
по VILÁGSZEMLE. Konzerváló fogászat. BULL: Az aranybetéteket megközelítő erősségű amalgámtömések készítése. (Constructing amalgam fillings by reinforcement to approximate strength of cast gold.) J. A. D. A. 1936. 1655 oldal. Az amalgámtömések, különösen az amerikai szakirodalomban, állandóan az érdeklődés előterében állanak. A gyorsan keményedő ötvözeteket újabban előnyben részesítik a lassan keményedő ötvözetekkel szemben. A gyorsan keményedő ötvözeteket jellemzi a magas (05—70%) ezüsttartalom. Mindamellett, hogy az ötvözetek állandóan tökéletesednek, mégsem sikerült kiküszöbölni az amalgámok néhány hibáját, ami a praxisban gyakran balsikerhez vezet. Az egyik az amalgámok térfogatváltozása, sphaerikus, gömbszerü alak képződése. Ezt az ötvözetben lévő fölös higany vándorlása és a szájba jutó hideg-meleg ételek, italok különböző hőfoka okozza. Minthogy az ötvözetet fölös higannyal dolgozzuk fel, könnyen maradhat a kész tömésben is fölös higany. Ennek eltávolítására különböző műszereket is ajánlanak, így W. Harper (Chicago) higanykinyomót, mercury expressor, hoz forgalomba. Ez hosszúnyelü műszer, melynek végén kis gummicsésze van applikálva. A műszert a tömés felületére különböző helyen erősen rányomva, sikerülhet még a tömésből néhány csepp fölös higanyt kinyomni. Egy másik és a legnagyobb hibája az amalgámtöméseknek, főleg összetett kavitásokban, a tömés harántirányú törése. Az occlusalis és approximalis tömésrészek határán a rágónyomás hatására harántirányú törés keletkezik. Ilyenkor az occlusalis rész rendszerint helyén marad, míg az approximalis elmozdul a helyéről, kiesik. A gyárosok a törésszilárdságot gyakran jelzik ötvözeteik csomagolásán. Itt hatalmas számokat találunk, de mit érünk vele, mikor az adatok rendszerint négyzetcentiméterekre és négyzet inehekre vonatkoznak, mi pedig milliméterekben dolgozunk. Bull szerint a harántirányú szilárdság és törés vizsgálata a legfontosabb számunkra. Ha egy gyufaszálat két végén megfogunk és a közepén eltörünk, a transversalis szilárdságot tettük próbára. A nyomás helyén az anyagban compressio jön létre, míg a behatás helyével szembenfekvő részen tágítás és feszülés; ezért itt már a teljse törés előtt jóval az anyag megszakadása jön létre. Megterhelési próba céljából Bull a következő kísérletet végezte: 15 mm. hosszú és 1.5 mm. átmérőjű csövekbe amagámot tömött és napokon át az ötvözetet a csövekben hagyta. Ezután az amalgámrudakat a csövekből eltávolította és az említett módon harántirányú megterhelésnek tette ki. Megterhelés közijén a deformációt nagyítóval vizsgálta. A feszítés oldalán, tehát a nyomással szembenfekvő oldalon jött létre először az anyag megszakadása, majd innen kiindulva, teljes törése, még pedig bámulatosan kis erőbehatásra, 3 font megterhelésre. A kísérletek három különböző cég megbízhatónak tartott ötvözeteivel folytak és az eredmény mindig ugyanaz volt. A kísérletekből az a tanulság, hogy a ma használatos amalgámok törési szilárdsága a töméseknél (élő fogakban) elérhető dimenziók mellett, nem kielégítő. Ugyanezen méretek mellett a 20-ka.rátos aranyból készült próbatest szilárdsága az amalgáménak hétszerese (21 font).
