Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
98 főző. A megkötődés elején kitágul, — a kötés további folyamán összehúzfódik. Ha vízzel elkevert gipszet pohárba öntünk és abba fapálcát állítunk, a pohár a gipsz kötésekor megreped, a kihűlés után a pálcát forgatva a megszáradt gipsztömeg a pohárban elmozdítható. Kennedy hibájául rója fel, hogy állandó gipszkeverék elérésére külön szabályok pontos betartása lenne szükséges: lemért mennyiségű desztillált víz, a vízhőmérsék pontos mérése, ugyancsak pontos kimérése a kötést gyorsító pozitív katalysatornak, a géppel való elkeverés, stb. Mindezen szabályok betartása nélkül szerinte két egyforma gipszkeveréket nem tudunk készíteni. Még az egy helyről beszerzett gipsz összetétele is különböző, sőt különbséget okoz, ha az ugyanazon bánya különböző helyéről kerül elő. De megváltozik az égetés módjának, az évszakok, az atmoszférikus nyomás-viszonyok változásával is. A mintától való különválasztására különféle izoláló anyagok alkalmazása szükséges, mely a minta élességét hátrányosan befolyásolja. Hézagos fogazat lenyomatvételénél elkerülhetetlen, hogy kis törmelékek elvesznek, apró élek letörnek. A lenyomat hozzátoldás segítségével nem javítható. A gipsz rendesen nem steril, mert égetés után való kezelése körül rendszerint gondatlanul járnak el. A kompoziciós lenyomatanyaghoz képest gyakran okoz hányingert, piszkít. Jóllehet a gipsszel való lenyomatvétel csak rövid ideig tart, összeállítása időt vesz igénybe. A lenyomat eltávolítása a betegnek kellemetlen. A modern portétika szempontjából fontos, hogy kompressziós lenyomat vele nem készíthető. Wannenmacher viszont ma is a gipszet tartja a legpontosabb lenyomatanyagnak: a helyes keverési arány pontos betartása mellett térfogatváltozása 0.10%, mellyel az eddig ismert lenyomatanyagok között az első helyen áll (Kerr, Dentocoll kontrakciója középértékben 0.50%). A lenyomatgipszek közül a Xanthano már majdnem egy évtized óta ismert. Ezért ezzel részletesen foglalkozni nem kívánok; érdemesnek tartom megjegyezni, hogy ezen I. G. által előállított lenyomatanyag azon hibáját, hogy keményedési ideje túlsoká tartott, sikerült kiküszöbölni. Az újabban forgalomba került Xanthano megkeményedési idejét 3.5 percre sikerült leszállítani, a törési szilárdságának megváltoztatása nélkül. Térfogatváltozása 0.12.%, tehát azonos a jóminőségünek tartott A« lm-gipsszel. A melegen plasztikus kompoziciós lenyomatanyagok kiváló előnye, hogy kezelésük közben hővel szemben mindig ugyanazt a standard viselkedést mutatják. A vízhőmérséklet változtatásával módunkban van a lenyomatanyag megkívánt tulajdonságait elérni.
