Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
66 Schmidtman szerint a sejtek reaktiója pH = 6.4—7.6. Az epithelsejtek alkalikusabbak, mint a kötöszövetiek. Az egyes szövetek reaktióját nehéz megállapítani, erre rendesen a vér reaktiójából következtethetünk. A szövetek alkalicitása mindenesetre kisebb, mint a véré, mert a szövetekben létrejövő égési termékek savtermészetűek. A savbázis egyensúly fenntartására a szervezetben védőapparátusok vannak. Ezek közül alkalikus természetűek: a szájnyál egy része, bélnedvek, pankreas, epe; saviak pl. a gyomorsekretum s a vér szénsava. A sav-bázis egyensúly megváltoztatása ellen a szervezet chemiai úton védekezik olyan anyagok által (Puffersystem), amelyek megakadályozzák, hogy a savi vagy alkáliás jelleg túlsúlyra lépjen. Pl. a vérhez, mint szabályozó oldathoz, bőven adhatunk savakat anélkül, hogy reakciójában változás lépne fel. A leghatásosabb pufferanyagok a gyenge savak és lúgok a sóikkal együtt. Ezek részben molekulárisán, részben pedig, mint ionok, gyengén dissociálódtak s a hydrogen-ionconcentratio változásait közömbösíteni tudják. Ilyen pufferszisztémák pl. nátriumbicarbonát — szénsav, mononátriumphosphat — dinatriumphosphat. A szérumfehérjék hasonló, bár gyengébb befolyásúak, de ezek is képesek alkaliákat megkötni és alkaliákat leadni. Védőszervek még a vese, a nyál- és nyálkamirigyek, azonkívül érzékenyen reagál a tüdőventillatio is a szénsav leadása által. Ha a vér alkalicitása fokozódik, a tüdőventillatio csökken. A sav-bázis egyensúlyának a zavarai kórtani fontosságúak. Mindazon ártalmak, amelyek eltolódást okoznak, a szervezet védekező és reguláié berendezkedését reaktiv működésre ingerük, amelyek csak akkor mondják fel a szolgálatot, ha túl nagy a megterhelés. Ilyenkor dekompenzált valódi acidosis, vágj’ alkalosis keletkezhetik; a vérreakció eltolódik, a vese nem functionál, a lélekzés nem alkalmazkodik. Az általános acidosis tünetei főként centrális typusúak: Idegközpontok bénulásai, cerebralis tünetek hányással, rosszulléttel, fejfájás, bágyadtság, coma. Ilyen endogen acidosis lép fel pl. diabetes mellhúsnál, ahol a savtúltengést beta-oxyvajsav és acetontestek okozzák. Alkalosisnál az idegszervek túlingerlékenységét, klonikus és tetániás görcsöket tapasztalunk. Láznál, éhezésnél a szénsav a vérben csökken, de ugyancsak kevesebb lesz az alkalitartalék is, mert a fokozott fehérjeszétesés miatt savtúltermelés áll elő s az alkalitartalék ezt közömbösíti. Nagy
