Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
67 fokú infectiónál a légzőcentrum intoxicatio ja miatt a tüdőventillatio hanyatlik s a vérreaktio a szénsavfelhalmozódás miatt eltolódik. A test szöveteiben a pH érték nehezen tolódik el és hamar visszatér a normálisra. Oyawa szerint láznál a szövetek pH-ja 6.7-ig süllyedhet, de láztalanodásnál visszamegy. Hazánkban Fodor már 1885-ben megállapította, hogy a vér a beléje jutott baktériumokkal szemben lúgosán reagál, ami által képes a baktériumokat elpusztítani. Fodor később Riegler-rel együtt észleléseit további következtetésekkel kiegészítette s az ő eredményeik alapján jutott Scipiades arra a gyakorlati elgondolásra, hogy gyermekágyi láznál alkáliákat vigyen a szervezetbe és pedig intravénás natriumhydrocarboniumos adagolás által. Scipiades nemcsak gyermekágyi láznál, hanem adnextumoros, para és perimetritikus, valamint peritonitises esetekben is feltűnő gyógyulási eredményről referált. A szervezetnek sav-bázis állapotát befolyásolni tudjuk gyógyszerekkel és étkezési rendszabályokkal. Vannak gyógyszerek, amelyek alkaliás eltolódást eredményeznek. Ha pl. nátriumacetátot vagy káliumnitrátot (vagy más szerves savak sóit) adagolunk, bomlás után alkaliás kötések keletkeznek, pufferváltozást szenvednek. Ugyanilyen módon ammoniumchloriddal savhatást érhetünk el. Az ételeknek вала, vagy bázikus hatása attól függ, hogy a hamuban melyik aequivalens van túlsúlyban. R. Berg vizsgálatai szerint a hamuérték alapján erősen savképző ételeknek tartja a tojássárgáját, húsféléket, sajtot, kenyeret, fehérbabot, lencsét, mogyorót, zablisztet stb. Erősen alkalikusak: tea, kakaó, retek, uborka, spenót, füge, kel, saláta, paradicsom, zeller, répa stb. A reakcióváltozást ép vese esetén a vizelet megmutatja. Lázas állapotban, valamint idősebb egyéneknél a változás nem mindig mutatható ki. Szervezetünk minden részében fennáll a savak és bázisok viszonylagossága s ezek vizsgálata a modern orvosi kutatásoknak élénk érdeklődési tárgyát képezi. Szükségesnek látszik, hogy ezek a problémák a stomatológia tárgykörében is speciális megvilágításba kerüljenek s ebben a tekintetben máris nagynevű kutatók munkásságairól referálhatunk. A caries parasitaer chemiai problémája. Miller zseniálisan állapította meg, hogy a caries savi körülmények között keletkezik, tehát a normálisan alkalikustól eltérő közegben. Az ételmaradékok savas erjedése s a baktériumok savképző tulajdonságai indítják meg a fogszuvasodást, amit sem a nyálnak
