Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
2 ténik, hogy Tar Lőrinc, az ő mitsem sejtő buta férji eszével, maga elhozza Miklóst Piroskához! A két becsületes léleknek — a férj jelenlétében — csak egyetlen egy pillanat áll rendelkezésre, hogy elmondják egymásnak azt, ami lelkűkben gyehenna tüzeként ég, azontúl már csak társasági banalitásokról folyhatik szó: lovagi tornáról, udvari pletykákról s miegymásról. A lélekállapotnak e pillanatra összesűrített kivetítésére nem képes a tagolt szó, ezt csak egy szemvillanással lehet visszatükröztetni és kifejezni és ezt a szembeszédet Arany János így írja le: Az az egy pillantás, amaz első édes, Marcangoló, iszonyú, de gyönyörűséges, Iiepesö, örvendő, bánatos és bánó, Felelő és kérdő, viszont szemrehányó; Tilos, ámbár büszke egy isteni jogra, Kárhozat’, üdvösség’ mennye, sötét pokla, Kétségbe-esés, hol odavész test, lélek: Az az egy pillantás ezt érzeti vélek! « A szem tehát valóban a lélek tükre! Csakhogy azért mégsem mindig a leghívebb és főleg nem az egyetlen lélektükör. Azaz, vannak lelkiállapotok, lelkiélmények, amelyek leghívebben nem a szemben tükröződnek vissza, hanem más testrészben vagy testmozdulatban, pl. a járásban! Tudjuk, hogy úgyszólván minden embernek más-más a járása: ki tipegve-topogva jár, vagy csetlik-botlik; ki keményen katonásan vagy peckesen, táncosán; az egyik lányka illegeti, a másik riszálja magát; van aki lassan cammogva jár, másika loholva, sebesen; ki andalogva ballag, vagy sebbel-lobbal, dér-durral s így tovább. Sőt ugyanaz az ember sem jár mindig egyformán, hanem egyszer így, máskor amúgy, aszerint, ahogy éppen a pillanatnyi lelkiállapota kívánja. Másképpen megy pl. a fiatalember egy a kis lánytól nagynehezen kicsikart és óhajtva-várt légyottra, mintahogy menne, mondjuk az anatómiai előadásra. Ám szolgáljon ugyanezen fiatalember mentségére, hogy egészen másképpen megy ő erre a várva-várt légyottra odafelé, mintahogy megy 2y2 órai haszontalan várakozás után visszafelé: mert köziben bizony megváltozhatott a lelkiállapota! Tehát elfogadhatjuk a tételt, hogy a járás is a lélek tükre! Különben ezt is gyönyörűen példázza Arany János a Tolditrilogia első részében, ezért merüljünk el még egy pillanatra az ő csodálatos költészetébe: Toldi Miklós kinnt áll a napmelegtől égő, kopár sziken, amikor meglátja a távolból közeledő Laczfi nádor sere
