Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 1936. JANUÁR 1. SZÁM. Eredeti közlemények. A száj mint a lélek tükre. Előadás a Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete délmagyarországi fiókjának pécsi nagygyűlésén Tartotta: Salamon Henrik dr., egyetemi tanár. Mélyen tisztelt Hallgatóság! Előadásom címét olvasván a meghívón, talán elcsodálkoznak rajta: a száj a lélek tükre?! Első hallomásra mindenesetre furcsa, vagy legalább is szokatlan megállapítás. Holmi tévedésnek, elszólásnak is gondolhatják, nein-e arról akarnék beszélni, hogy: a szem a lélek tükre? Nem, kérem! Nincs tévedés. Nem is beszélhetnék e mélyen tisztelt és értő hallgatóság előtt a szemről, mert nem vagyok szemorvos. Ellenben fogorvos igenis volnék, hát több-kevesebb joggal a szájról mégis csak beszélhetek. Különben is nyitott ajtókat döngetnék, ha széltében-hosszában azt akarnám bizonyítani, hogy a szem a lélek tükre, hiszen erre már az elemi iskolában tanítanak és valóban kétség sem férhet hozzá, hogy nincs a léleknek olyan rezdülete, hangulata, avagy indulatja, mely vissza ne tükröződnék a szemben és belőle le nem volna olvasható! Gyönyörű költői példáját találjuk ennek Arany Jánosnál, amikor „Toldi Szereimé“-ben leírja Toldi Miklós és Piroska találkozását az után, hogy Toldi a Tar Lőrinc fegyverzetében Piroskáért álorcásan viaskodva és győzve, ezen álnoksága miatt örökre elvesztette imádott Piroskáját, ez pedig szegényke, fájdalmasan, de büszkén beletörődve sorsába, már hűséget is esküdött Tar Lőrincnek az oltár előtt. Két halott lélek. De arra még mindketten vágyódnak — vergődő, gyarló teremtmények —, hogy még csak egyetlen egyszer találkozhatnának, mielőtt örökre elszakadnak egymástól. Ez a vágj' is csak titokban lappang szemérmetes lelkűkben, megvalósulásában egyikök sem mer hinni vagjr akárcsak remélni is. Hát ekkor az tör
