Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

108

A különböző állandó sínek és konstrukciójuk.

Az állandó — részleges vagy teljes — sínek három alaptípusnak lehetnek:

1. parapulparis horgonyéi sínek: ezek nem igényelnek fogbélkiirtást;

2. endocanalis horgonyéi sínek: ezek megkövetelik a fogbélkiirtást;

3. vegyes horgonyéi sínek: mindkét fenti elv alapján készülnek.

Az első típushoz tartozó síneket, melyeket Resch, Sachs.,

Witkovszky gyakorlatilag kipróbáltak, azután Wolf és Weigele tökéletesítettek és a Hruska-síneket magam is alkalmaztam.

A második típusúakhoz tartozó Mamiok- és Haderup-féle sínekkel is kísérleteztem.

A vegyes sínek készítésénél szokás szerint az egygyökerü fogakat devitalizáljuk, a moláris fogakat nem. Ezen sínek olykor szakaszonként is készülnek és a részeket Stein-féle kapcsokkal, vagy csavarokkal kötik össze. Az első typushoz tartozó sínek alkalmazásáról le kellett mondanunk a sok kellemetlenség és csalódás miatt, melyeket okoztak. Előnyük inkább hypothetikusak, a második typusú sínekkel szemben. Csak mint kis sínrészlet jöhetnek — relative ritkán — számításba.

Keressük ennek az okát az egyes sínféleségeket tanulmányozva.

A Resch-féle sín két arany szalagból áll, az egyik a fogak buccalis, a másik a nyelvi felszínre fekszik és oldalt vannak két csavarral összekötve, melyek a fogak között hatolnak át. E sín alkalmazását manapság teljesen elhagyták kozmetikai, hygienikus és statikus hátrányai miatt. Az aranyszalag beillesztése a vestibularis felszín közepén valóságos arccsúfítás. Az interstitialis lacuna csak verticalis atrophia súlyos eseteiben fordul elő és létezése esetén is mindig excentrikus ahhoz a vonalhoz képest, melyen hygienikus okok folytán az aranyszalagnak helyet kellene foglalnia. Feltéve, hogy a meglazult fogak szabályosak és az aranyszalag öntése nagy gonddal történt, a sín behelyezése ha nehéz is, de nem lehetetlen. E sín-typus egyedüli logikus alkalmazását az alsó és a felső metszőfogak immobilisatiója esetén találjuk, amikor a fogívekben hiányzanak a molárisuk és a második praemolaris.

Másik kellemetlenség a fogak verticalis mozgása, amit a Reschsín a felületen való csekély kiterjedése miatt nem mindig tud korrigálni, de a legkellemetlenebb, hogy rövid idő múlva a fog és a sín közé fészkelődött mikroorganismusok behatására a szövetek ellenállása csökken és azok előrehaladó desintegratiója folytán a sín eme-