Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
104 hiányzik ez a jellegzetes tünet, bármily súlyos legyen is az állapot, az a gingivitis körülhatárolt kórképéhez tartozik, amely sohasem, vagy kivételesen eredményezi a fogak idő előtti kihullását. A paradentosis mechanotherapiás szabályozása a fogak racionális tisztításával kezdődik, melyre gyakorlatilag nekünk kell a pacienst megtanítani, majd a tasakok fogkőtől való megtisztítása következik, melyet időközönként a fogorvos hajt végre. Felmérhetetlen előny, ha a betegség már kezdetben felismerhető, ezért szükséges, hogy a fogorvos figyelmét ne kerüljék el a paradentosis kezdeti tünetei és kellő időben megelőzze a betegség kifejlődését, nehogy a paciensek a fogorvosba vetett bizalmuk dacára elveszítsék fogaikat. Az egész fogfelület tisztítása és a paciens által szigorúan véghezvitt fogíny-massage, a fogkőtől való megszabadítás az oxygenisatio és a tasakok korrekciója hozzájárulnak a gingiva állapotának nagyfokú javulásához és kedvezően befolyásolják a következő beavatkozásokat, de nem egyenértékűek azokkal, mert nem szüntetik meg a foglazulást, amely végzetesen tovább folytatódik, ha nem avatkozunk be elsősorban az okkluziós felület javításával, majd állandó sín alkalmazásával. Mint már említettem, a gingivitis therapiája, mely megelőzi a sínkészítést, folytatandó annak alkalmazása után is. Az okkluziós felület korrekciójának Gottlieb felfogása szerint inkább, mint prophylaJktikus beavatkozásnak van értéke. Tudniillik, hogy korán, fiatal korban javítsák már az úgynevezett kompenzációs görbét, hogy az kedvezően alakuljon a felső és alsó fogak egymásra illeszkedésének statikájában. Ilyen célt érünk el az Angle II. osztályban helyes orthodontikus beavatkozással: ellenben csupán az elülső fogak túlságos egymásfölé helyeződése esetén elég lesz egy palatinális kaucsuklemezt alkalmazni, mely elől vastagabb legyen, hogy megakadályozza az antagonista praemolarisok és molarisok érintkezését, hogy ezen módon visszanyerjék asensionalis mozgásukat, amíg az okkluziós felületek helyes és alkalmas emelkedése be nem következik: ugyanekkor az alsó, elülső fogak a rájuk gyakorolt nagyobb nyomás folytán inkább az alveolusokba igyekeznek visszahúzódni. Ilymódon elérik az okkluziós felület mérsékelt „vertikalisatió“ját és ennek kíséretében az elülső fogak megrövidülését, amelyet Gottlieb annyira figyelemre méltónak tart. Azonban ez nem mindig alkalmazható kellő mértékben különböző nehézségek miatt. Általában későn fordulnak hozzánk az okkluziós felület korrekciója miatt, ezért a < akorlatban sokkal nehezebb a kezelésük,
