Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
105 mint ahogyan az gyönyörű klisé jü monográfiákban és cikkekben le van írva. A valóságban vagy tökéletes okkluziójú fogsorokat látunk, kezdődő konstitutionális paradentosisos fogcsoportokkal (amikor is azonnal immobilizációs therapiát kell alkalmaznunk, ha a kaucsuksín alkalmazására, mellyel az állcsontok túlzott éjszakai összeszorítását akarjuk neutralizálni, semmi javulás nem állott be), vagy, mint az legtöbbször megesik, a paciens sajátosan hézagos fogsorokkal jelentkezik, ahol régen történt foghúzások következményeképpen az okkluziós vonal szabálytalan bemélyedésekből és kiemelkedésekből áll és a fogcsoportok paradentiuma mégis ép, vagy sokszor látunk csak egyes fogakra lokalizált paradentitikus folyamatot, azok lassú passiv növekedése miatt, vagy okkluziós traumák folytán, vagy más ki nem mutatható fontos ok miatt. A következőkben meglátjuk, mit tegyünk ilyenkor, de rögtön meg kell állapítanunk, mint alaptörvényt, hogy a paradentosisos fogak immobilisatiójának — tartozzanak azok akár tökéletes, akár hiányos fogsorhoz, akár csak egy mozgó fogról van szó, akár folytatólagos fogcsoportról — két oldalinak kell lenni, megközelítve lehetőség szerint a fogív alakját. Amióta kifejtettük a betegség lényegét, világos a paradentosisos fogak immobilisatiós therapiájában az állandó sín alkalmazásának szükségessége. Már más alkalommal említettem, hogy a kiemelhető sínek a fix sínek működésének csak paródiáját nyújtják. Ezek alkalmazása a valóságban igen jó kiegészítő módszer néhány részleges prothesis megszilárdítására, sok tekintetben elébe helyezhető sok közönséges kapocsnak, de megoldatlanul hagyja a therapiás immobilisatio problémáját, amennyiben nagyon valószínűtlen, hogy alkalmazásuk tökéletesen semlegesítse a mozgásokat, nem számítva, hogy a vertikális mozgathatóságot nem veszi tekintetbe. Ezenkívül mérlegelendő, hogy a kivehető sín, mely kapcsolatban van a prothesis testével, öntés útján készül el. Tudjuk, hogy ha ily esetben a felületet, mely a zománccal érintkezik, megfelelően csiszoljuk, csökken a tapadás. Így érdes felülettel jut a zománc érintkezésbe, a paciensek pedig gyakran elmulasztják prothesisüket minden étkezés után tisztítani, mert anélkül is kényelmesnek érzik és így a sín és a zománc között lévő bármily kis tér elkerülhetetlenül alkalmat adhat a zománc szuvasodására. Hygienikusabb e szempontból a Sauer-féle sín, melyet Bruhn ajánlott. Ez nyugodtan bennhagyható az utólagos komplikációk kisebb lehetősége miatt. Mindenképpen tekintetbe kell vennünk Elbrecht módszerét, mely a kivehető racionalizált prothesis terén valódi fejlődés. Világos tehát, hogy a ' tradentosisos fogak meg-
