Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
90 egy erősebb mozgásnál, vagy izgalomnál az agyvérzésre. Mert a konyhasóról tudni kell, hogy 4—5-ször annyi konyhasót fogyaszt a vegyes koszton élő ember, mint amennyire az emberi szervezetnek feltétlenül szüksége van. És az a konyhasómennyiség, amelyre napi szükség van, nem több 4—5 grammnál, de annak 4—5-szörösét használják el a főzéshez és ez a fölös só az, ami elsavasítja az emberi szervezetet, rongálja a vesét, lerakodik a bőr alatti szövetekbe és nedvességet, vizet von el a vele érintkező szövetekből. Azokat vízteleníti és így hivatásos működésükben gátolja, bénítja; szóval a fölös só megzavarja azt az ásványi egyensúlyt a szervezetben, amelynek a savából ott kevesebbnek kell lennie, mint a növényi tápanyagok által nyújtott lúgokból, mert csak úgy működik kifogástalanul az emberi gépezet, ha annak az ásványi egyensúlyát a lúgos fölösleg biztosítja, vagyis több legyen benne a lúgos anyag, mint a savas. Hogy a főzött étel konyhasó nélkül íztelen, az nem vitatható. De melyik főzőnő tudja, mikor az ételeket készíti, hogy mi a mértéke a sózásnál, mennyit adjon belőle ízesítés végett az ételekhez? Akit nem tanítanak reá, nem tudhatja, de azért kellene, amit lehet nyersen vagy párolva enni, mert a nyers tápanyagok mindegyikében annyi konyhasó van, amennyire a szervezetnek szüksége van. A főzött ételekkel pedig mindig több só jut a szervezetbe, mint amit ártalom nélkül elviselni lehetne. Csodálatos, hogy míg egyrészt beismeri a hivatalos orvosi tudomány is, hogy anyagcserebetegeknek nem javait a hús és sós eledel, mégsem akarja elismerni másrészt, hogy az említett tápanyagok nélkülözése,, elvonása az egészséges embernél is a legészszerűbb módja az anyagcserebajok elkerülésének. Nem akarják belátni, hogy a Voit és Hübner-féle 120 gramm napi fehérje túlsók a napközben elhasznált sejtek pótlására. És hogy a növényi táplálkozás mellett elegendő 40 gr. fehérjefogyasztás mellett a Chittenden, Yalei amerikai egyetemi kísérletei szerint is munkabíróbbak és sokkal egészségesebbek az emberek, mert ennyi fehérjemennyiségfogyasztás mellett elesik a fehérjetöbblet szétesése folytán előálló az egész szervezetet megmérgező húgysavtúlprodukció. Téves az a felfogás is, miszerint minden fehérjeféleség egyforma értékű, akár állati, akár növényi fehérjéről van szó. Mert az tény, hogy van értékes fehérje és van értéktelen fehérje. Értékes fehérje van a gyümölcsök, gumós növények (dió, mogyoró, mandula) és leveles növényekben, mert azokban csak annyi fehérjét fogyaszt az ember, amennyire a szervezetnek éppen szüksége van ártalom nélkül, tehát napi 40 gramm; míg az állati tápanyagok 100 percentes fölös fehérjéje értéktelen, mert 3 tápsó- és 3 vitaminanyag hiánya mellett a fölös húgysavon
