Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
629 az egész szájpad nyálkahártyafelülete egyforma mértékben adja át a terhelést az alatta fekvő csontnak. Mikor a nyomás megszűnik, a lazább, nagyobb fokban összenyomott részek felszabadulva a terhelés alól kiterjednek és annyira elemelik a protézis alaplemezét, hogy a kevésbbé összenyomható, feszes nyálkahártyarészeket egyáltalában nem is érinti. Ebből a leírásból kitűnik, hogy compressiós lenyomat esetén rágáskor az egész száj padot borító nyálkahártyafelület egyenletesen viseli a ráható nyomást, nyugalmi helyzetben pedig a feszesebb részek területén — bizonyos mértékig — negativ nyomás fejlődik ki. Ezen módszer segítségével feltételezhető — legalább elméletileg —, hogy a prothesis nyomása a csontra nagy felületen és egyenletesen tevődik át. De egyúttal a protézis stabilitása is nő nyugalmi helyzetben az alaplemez felett — a feszes nyálkahártyarészeknek megfelelően — képződő negativ nyomás révén. A fent leírt állapot azonban nem állandó. A protézis hosszasabban tartó viselése után a feszes nyálkahártyarészeknek megfelelően keletkező negativ nyomás és következményes vérbőség, ezeket burjánzásra bírja és így idővel — amely idő egyénenként néhány héttől, néhány hónapig terjedhet — beáll az az állapot, hogy az eredetileg feszes nyálkahártyarészek is lazábbakká és nagyobb fokban összenyomhatókká válnak. Tehát a protézis alaplemeze eleinte nyugalmi helyzetben a kevésbbé teherbíró, vékony, feszes nyálkahártyarészeket nem terheli meg, csakis működés alatt, később pedig ezen vékony nyálkahártya, éppen a protézis viselése következtében megvastagodik, s teherbíróvá válik. Gross, Precht, van Thiel ezzel szemben az úgynevezett tehermentesítő lenyomatot alkalmazzák. Ők a lenyomatot nem terhelés alatt veszik, hanem éppen ellenkezően a nyálkahártyát úgy mintázzák le, amilyen az a protézis nyugalmi állapotában. Ez annyit jelent, hogy nyugalmi helyzetben a protézis mindenütt egyenletesen érintkezik a nyálkahártyával. Rágás közben pedig a tehermentesítő lenyomat hívei szerint csak a kemény, teherbíró részek jutnak nyomás alá. A szivacsos, nem teherbíró területek nem kerülnek nyomás alá: tehermentesítendők. Szerintünk ez nincs így, mivel éppen a vékony nyálkahártya rágás közben a prothesis nyomása alatt hamarabb jut el resilientiájának felső határához, mint a vastagabb nyálkahártyarészletek. Tehát a vékony nyálkahártyával borított csontra nagyobb nyomás fog jutni: elmarad a nyálkahártya nyomáselosztó hasznos pufferhatása. De már az egyes területek teherbíróképességének megítélésében is lényeges különbség van a compressiós lenyomat és tehermentesítő
