Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
lenyomat híveinek felfogása között. A tehermentesítő lenyomat hívei például a torus palatínust, mint teherbíró állcsontrészletet fogják fel, míg a compressiós lenyomat hívei a torus palatínust gyenge teherbírású területnek minősítik. Egyébként a két lenyomatféleség alkalmazásában még maguk a tehermentesítő lenyomat propagálói sem helyezkednek merev álláspontra és éppen Precht idevonatkozó írásai szerint az indicatio felállítása és az esetnek pontos megfigyelése ad csak biztos támpontot arranézve, hogy milyen lenyomatféleség alkalmazandó adott esetben. Erről egyébként referátumom végén, ahol az indicatio kérdésével foglalkozom, bővebben lesz szó, valamint a tehermentesítő lenyomatnak a technikáját is alább — ahol az egyes lenyomatvételi metódusok gyakorlati kivitelével foglalkozom — bővebben tárgyalom. Csak azt óhajtom még itt összefoglalásképpen megjegyezni, hogy a compressiós lenyomat vételénél elsősorban a compositiós maszszák, guttaperchaféleségek nyernek alkalmazást, legtöbbször kemény ellenálló anyagból készült egyéni-kanálban, harapási sánc, vagy fogpróbával, sőt egyes módszereknél egészen kész lemezzel. Csak a széli záródás pontosabb kidolgozására használják a compressiós lenyomatok segédeszközéül a gipszet. Ezzel ellentétben a tehermentesítő lenyomatnál csak az alaplenyomat készül compositiós anyagból és a lenyomatvétel tulajdonképpen gipsszel történik. Néhány fontosabb és a gyakorlatba átment lenyomatvételi módszer kivitelének leírása. A lenyomatvételi módok gyakorlati kivitelének leírásánál az irodalomban az utóbbi időben azt a szokást követik, hogy külön tárgyalják a felső és alsó állcsontról veendő lenyomatok módszereit. Ügy gondolom, hogy ennek van bizonyos létjogosultsága, mert tényleg mások lévén a viszonyok a felső és alsó prothesiseket hordó felületeknél, természetszerűleg más módszerek szükségesek ezek prothetikai célra szolgáló lemintázásához. A felső állcsontot borító, nagy kiterjedésű alaplemez egészen más lenyomatvételi módot tesz lehetővé, mint az alsó állcsontra készülő prothesis, amelynél aránylag kicsiny alaplemez készíthető csak és mégis ugyanakkora terhelést kell elbírnia, illetve az állcsontra közvetítenie, mint amekkorát a felső állcsont sokkal kiterjedtebb alaplemezének. Bár — mint említettem — szerintem is van ezen külön tárgyalásnak bizonyos mértékű létjogosultsága — referátumomban együtt tárgyalom a lenyomatvételi módokat. Ennek okául azt hozom fel, hogy 630
