Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
623 mintarészeknek megfelelő alaplemezfelületek távolabb esnek a nyálkahártyától, mint a többiek, tehát csak nagyobb út megtétele után hatnak ugyanolyan erejű nyomással a tehermentesítendő nyálkahártyaterületekre. A lenyomat kikaparásával ugyanezen elvi elgondolásnak teszünk eleget (3. ábra). Az anatómiai lenyomat. Anatómiai lenyomatnak nevezzük azon lenyomatféleségeket, amelyeket nyitott szájról gipsszel veszünk anélkül, hogy tekintettel lennénk azon — fentebb leírt — sajátságokra, melyek a prothesis működése szempontjából fontosak. Az állcsontokat a fedő és környező lágyrészekkel együtt, lehetőleg maximalis terjedelemben, a mozgórészek functiójának tekintetbevétele nélkül mintázzuk le. Ügy tekinthetjük az ilyen lenyomatot, mint egy fényképészeti pillanatfelvételt, mely a száj akkori állapotáról nyitott helyzetben pontos másolatot ad. Az anatómiai lenyomatot ugyan egyes esetekben felhasználjuk közvetlenül is lemezes fogmü készítéséhez, de általában csak segédeszköznek tekintjük. Lemezes fogművet rajta csak akkor készítünk, ha a gerinc jól megtartott, széles, nincsenek rajta mozgó nyálkahártyarészek, kifejezett az átmeneti hártya és a fogmeder gerincét borító nyálkahártya egyenletesen kemény és feszes. Az utóbbi évek fogpótlástani irodalmában az anatómiai lenyomat majdnem kizárólag, mint tájékoztató lenyomat jut csak szerephez, illetve az egyéni-kanál készítéséhez szolgál segédeszközül, miről a későbbiekben lesz majd szó. Functionalis lenyomat. Functionalis lenyomat alatt azon lenyomatféleségeket értjük, amelyek a szájat — nem egy bizonyos, pillanatnyilag mozdulatlan állapotában, hanem működését is figyelembe véve ábrázolják. A functiós, vagy működéses lenyomat elnevezés azonban csak gyűjtőfogalom és sok lenyomatféleség van, amelyet kigondolójuk más-más névvel illet. Egyes szerzők a „működéses lenyomat“ nevet nem gyűjtőfogalomként használják, hanem mellette még más lenyomatféleségeket is megkülönböztetnek. így Kantorowitz anatómiai, functiós és szívó lenyomatot különböztet meg. Wustrow a functiós lenyomat helyett a physiologiás lenyomat kifejezést használja és saját külön módszerét mozgúsos lenyomatnak (Bewegungsabdruck) nevezi. Spreny anatómiai, működéses és rágó lenyomatot (Kauabdruck) különböztet meg. A szerzőknek egy nagy csoportja, mint Ader, Balters, Brown, Falok, Gysi, Köhler, Rehm, Reichenbach, stb. az anatómiai lenyomat mellett compressiós lenyomatról beszélnek. Gross, Precht, van Thiel
