Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-05-01 / 5. szám
307 a gyűrűk válnak szembetűnőbbé. Ezek a gyűrűk mintegy Ingnak a tartórostokon és a beléjük nyomuló gyökeret felfüggesztik az alveolus csontfalára, olyanformán, mint a hímzést a kerethez erősítő szálak (6. ábra). Mindezek a meggondolások állnak többgyökerü fogakra is. Ezeknél csak a nyomóerő összegyűjtése a fognyakra és szétosztása a gyökerek felé lesz bonyolultabbá. A korona csücskeinek mindegyike egyegy külön kis boltozat, mely a nagyobb boltozat, a korona másodlagos függeléke. A többcsücskü fog koronája azokra a bizánci, vagy mór kupolákra emlékeztet, melyeknél szintén megszakad az elsődleges ívelés és egy kisebb sugarú ív szárnyalja túl a nagy óbbikat. (Más példa: szemgolyó és cornea.) Az erő ezeknél a komplikáltabb boltozatoknál is egyszerűen vezetődik le. Ahol a 'kupola párhuzamos falakba megy át, ott a függőleges komponenst ezek a falak továbbvezetik, a húzóerőt pedig a már említett módon szorítógyűrü, vagy összetartó harántgerenda, úgynevezett húzóvas egyensúlyozza ki (7. ábra). A többcsücskü fognál is, tekintet nélkül a csücskök számára, az erő a fognyakat alkotó körgyűrűre, mint vízszintes megterhelés érkezik. A szétfeszítő komponens kiegyensúly ózó ja részben itt is a cirkuláris dentinrostok kohéziója. Azonban, minthogy ezeknél a fogaknál széles a pulpakamra és nagyobb területet kell fedni az ívelésnek, célszerűen fellép a fognyaknál még egy, a húzóvasakkal analog összetartó berendezés: a pulpakamra feneke. A többgyökerü fogon az erő továbbvezetődése közben két, három, esetleg négy komponensre bomlik, aszerint, hogy hány gyökerű a fog. Két gyökér esetén olyan a helyzet, mintha az építészetből ismert „dongára“ (példa rá a diadalív) épült volna a korona kupolázata (8. ábra). Az ív két szára az erőt az alapra vezeti. 3 7. ábra. 8. ábra.
