Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-05-01 / 5. szám
304 hogy legyen a képe minden dörzsöléssel szemben ellenálló berendezésnek. Összegezve a zománcról mondottakat, annak rendkívüli keménységéről, célszerű prizmás szerkezetéről, továbbá a kevés felületi ponton támadt feszültséget egyenletesen elosztó berendezéséről emlékezünk meg. A rágáskor a fogra csak kis felületen ható nyomás tehát a dentinhatárra meglehetősen szétterülve érkezik. A dentin azon része, mely nyomást kap, mint láttuk, a dentinhatárra az erő irányával párhuzamosan szerkeszthető érintőkig terjed. Az erővonalak további egyenes lefutásának a dentinben a fogbélüreg vetne gátat. Ezt az üreget a feszültség vezetésének meg kell kerülnie. Hogyan történik ez? Induljunk ki az egygyökerű fog esetéből. A frontfogak erőműtani szempontból két egymásfelé fordított éknek felelnek meg, egyik a korona, másik a gyökér. A két ék alapja közös (a gyökérék jóval hosszabb), mindkettő tölcsérszerűen kivájt. A vájulat a lágyrészeknek felel meg. Tekintve, hogy a korona szövetelemei incisalisan nem csúcsban találkoznak, hanem íveltek még jobban megközelítjük a tényeket, ha a koronát boltozatnak minősítjük. A következőkben egyszerűség okáért úgy tüntetjük fel, hogy a korona boltozata a fog anatómiai nyakánál végződik, illetve itt van az ívelés legszétfeszülőbb része, a gyökér pedig ismét elvékonyodó ék. A valóságban persze a helyzet nem ilyen egyszerű, a metszőfogak frontális metszetén például a pulpakamra legszélesebb része a koronában van, az ív tehát igen lapos, ellenkezőleg a szemfogakon a gyökérben találjuk a fogbélüreg legtágabb részét. Különböző síkban készült metszeteken a boltozat és ék határa nincs is ugyanabban a síkban. Az erőműtani meggondolások lényegén ez nem változtat és a jövőben egy olyan sémás fogat figyelünk meg, amelynek koronája félellipszoid boltozat, ennek alátámasztási pontjai a fog nyakának megfelelő metszéslapon, egy körgyűrű alakú területen vannak. Innen indul ki a fokozatosan elvékonyodó gyökér, mint egy fordított, igen hegyes boltozat, vagy ék. A boltozat a nyomást, az átívelt tér megkerülésével alátámasztási pontjaiba közvetíti. Esetünkben ez a fognyaknak megfelelő körgyűrű. Innen egy az alveolusba nyomuló ék, a gyökér vezeti tovább a nyomást, A koronadentin szövettani képén látható dentinlamellák ennek az erőlefutásnak felelnek meg, elrendeződésük ismét hagymalevélszerü, hosszmetszeten sok koncentrikus félellipszis. A dentinboltoza-
