Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-05-01 / 5. szám
299 A budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem stomatologiai klinikájának (igazgató: Szabó József dr., egyetemi ny. r. tanár) közleménye. Kísérlet az emberi fogak szöveti képének erőműtani magyarázatára. Irta: Kiinger Endre dr. Az ember fogazatának legfontosabb feladata a szilárd táplálék feldarabolása: a rágás. A rágás tulajdonképpen a durvaelosztású anyag finomabb szétosztását eredményezi. Az ilyen folyamat neve diszpergálás. Az anyag felülete a diszpergálás révén megnő, ennek főleg az a célja, hogy a táplálék az emésztőnedvekkel tökéletesebben érintkezíhessék. A felület megnagyobbítására viszont mindig kívülről bevitt energia szükséges. Ezt az energiát a rágóizmok szolgáltatják. A rágás tehát diszpergálás, a rágásmunka pedig (a rágóizmok által adott energia) részben a felületnagyobbításra használódik fel; nagyobbik, nem hasznosítható része pedig egyéb energiafajtákká, főleg hővé lesz. A rágóizmok hatásszerve a fogazat. A szilárd táplálékkal a fogúk érintkeznek közvetlenül és azok fejtenek ki rá akkora nyomást, amekkora az állkapocsnak az izomzattól nyert forgatónyomatéka. Eközben természetesen a fogak felületét az akció-reakció elve szerint ellennyomás éri a táplálék részéről. A fogak célja ezt az ellennyomást, mely tulajdonképpen az anyag ellenszegülése diszpergálás folyamatának, szilárdságukkal legyőzni és megfelelően Vezetve átadni az őket megtámasztó szöveteknek, gyökérhártyának és fogmedernyúlványnak. A fogak tehát bizonyos energiafajtát másfajta energiává alakítanak át, ilyen értelemben véve: gépek. Minthogy az átalakítás mechanikai energiából történik, a fogak külalakja és szerkezete, ennek a működésnek megfelelően (ha feltételezzük, hogy a fajfejlődés valamilyen módon célszerű alakok fellépésére vezet), erőműtani szempontból célirányosságot kell, hogy felmutasson. Az egyes fogak 'külső alakjának erőműtani célszerűsége ismeretes, a mi célunk itt a finomabb fogszerkezet vizsgálata, párhuzam keresése a mikroszkóppal látható szövettani tagozottság és az erőműtani szükségességből adódó nyomásvonalak képe közt. Ezt megelőzően le kell tárgyalnunk, hogy miért jogosult egyáltalában szövettani differenciálódásokat erővonalaknak felfogni: miért várható, hogy az erőt vezető test a vezetés irányát szerkezetében feltünteti?
