Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-05-01 / 5. szám
297 Összefogialólag tehát azt mondhatjuk, hogy: 1. a praenatalis gondozásban figyelmet kell fordítani a fogak állapotára; 2. ha fogászati beavatkozásra szükség van a terhesség folyamán, bármilyen műtét elvégezhető és elvégzendő, mert a gócfertőzés igazi jelentősége a terhesség második felében és a gyermekágyban domborodik ki. # * # Amennyire tisztázottnak mondható ritka kivételes esetekben a gócfertőzés kapcsolata bizonyos szülészeti megbetegedésekkel, annyira nehéz összefüggést találni a gócfertőzés és nőgyógyászati betegségek között. Az valószínű mai ismereteink alapján, hogy a csíraplasmának rendkívüli érzékenysége toxikus ártalmakkal szemben magyarázata lehet sok olyan petefészek-dysfunctiónak, aminek megnyilvánulása tempoanomaliával, esetleg glandularis hyperplasiával járó vérzési rendellenességekben nyilvánul. Lehet, hogy a sterilitásnak rejtett okai között ilyen csíraártalom is szerepet játszik, ezek azonban ma még annyira spekulativ feltevések, hogy a bizonyítékokat a jövő vizsgálataitól várjuk. Hogy mégis találunk ilyen összefüggéseket, két klinikai észlelésemet óhajtom röviden ismertetni. Az első egy 28 éves virgo, akinek néhány hónap óta egyre fokozódó erősségű, de cyklusosan jelentkező menstruatiós vérzései léptek fel; az utóbbiak annyira legyengítették, hogy ágyban fekvő beteggé tették. Orvosa stypticumokkal, calciummal és egyéb praeparatumokkal gyógykezelte. Súlyosan leromlott állapotban találtam, amikor a beteghez hívtak. Azonnal feltűnt, hogy testszerte petechiák vannak, a befecskendezések helyein nagy suffusiók. Az anamnesisből és a további vizsgálatból azután kitűnt, hogy a betegnek purpura haemorrhagikája volt igen nagyfokú másodlagos anaemiával, thrombopeniával, erősen megnyúlt vérzési, normális alvadási és erősen megnyúlt retractiós idővel. A klinikai kép belgyógyászok véleménye szerint is teljesen megfelelt a Werlhof-kórnak. Vérátömlesztések dacára a vérzés a méhből nem szűnt, ezért méhkaparást végeztünk. A kaparék atrophiás nyálkahártyát tartalmazott. Keresve ennek a fokozatosan kifejlődő thrombopeniás purpurénak az okát, átvizsgáltuk az egész szervezetet, de belgyógyászati elváltozást nem találtunk. Beteg fogaira való tekintettel, szakorvosi vizsgálatot kértünk, amikor is kiderült, hogy a betegnek két mogyorónyi cystája van erősen lobos környezetben. Az egyik elgenyedt radicularis cystának megnyitása és kiürítése után az addig stagnáló thrombocytaszám hirtelen gyors emelkedésnek indult, majd egy idő múlva ismét csökkent, de már
