Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
102 a harmadik a dagadásokról, a negyedik a friss sebek és törésekről, az ötödik a kelevényekről és egyéb tisztátalanságokról, a hatodik a csontoknak kifordulásáról, vagy ficamodásáról, a hetedik a csonttörésekről, a nyolcadik a külömb-külömbféle esetekről, a kilencedik a borbélymesterséghez tartozandó instrumentumokról és orvosságokról szól. Az egyes részeket kérdések és feleletek formájában tárgyalja. Az első részben a fogak és az állcsontok anatómiájára vonatkozólag a következő kérdéseket és feleleteket találjuk: „Hány csontból áll az embernek a szája? Az embernek a szája hat csontból áll, tudni illik ketteje a felső pofában, ketteje az nyeldeklőben, ketteje pedig az állkaptzájában. Mért vagyon a fogaknak egyedül érzékenysége? Mivel gyökereik által kisded ágocskák, mellyek az éllesztő inakbul származnak által hatnak; ezek az ember fogai ürességében úgy mint vér és széleretskék szolgálnak; a melly erek által vagyon a fogaknak az ő érzékenységek. (A csontoknak közenségessen a fogakon kévöl az ő szárazságak miatt nintsen érzékenységek.) Vagyon e az fogaknak veleje? Igenis, az ő ürességekben nedvesség vagyon, az melly velőnek neveztetik. Hány foga vagyon az embernek? Minden embernek természet szerint 32. fogai vannak, noha mindenestől ritkán találtatnak mindeneknél és azok három részre osztattatnak, úgymint előszer elsőkké az mellyel alul és föllül szám szerint nyolcán vágynak, Másodszor szem avagy kölök fogak, mellyek négy darabbul állanak és ezeknek mind' egy gyökerek vagyon, Harmadszor zab fogak, a mellyek alól és fellől minden felöl némelykor 8—10 avagy csak 6. darabból is állanak. Ezeknek a fogaknak, mellyek fellől vágynak leg-gyakortább 3 vagy 4 gyökereik vágynak, a mellyek pedig alól vágynak 2 és ritkán három gyökereik vágynak. A száj mit foglal magában? Micsoda tulajdonságai vágynak azon bőröcskének melly a szájat orrot, torkot és a gyomornak torkát, a gyomrot, belet és a pulsus eret megruházza? Ez a bőröcske, melly a fölül nevezett részeket megruházza, vészen eredetét a dura materbul, és egyszer smind az éllesztő inakat is, mellyek három vagy négy helyen az agy velővel egyesülnek és az főnek lyukacskáin alá szálló több böröcskékkel edgyütt a gyomor torkába le terjesztettnek; onnan nyilván vagyon miért hogy a főnek sebesétésiben az gyomor olly hamar meg-érzi annak fájdalmait és a fővel edgyütt szenved.“ A mű harmadik része a dagadásokról szól. Itt a fogászatra vonatkozólag ezeket a kérdéseket és feleleteket olvassuk: „Micsoda az Epulis, vagy ínynek dagadásotskája? Ez természet szerént való dagadás az ember szájában, melly egy hús formára a fogak között kinyöl és némellykor ollyan nagyá lészen, hogy az szólást megakadályozhattya. Micsoda természettel bir ez a dagadás?
